A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén
talista hatalmak támadásától, ugyanakkor azok egymás közötti háborúira is számított. Szövetségesek keresését e koncepció jegyében folytatta az 1920-as évek elejétől. így vált első komoly szövetségesévé a weimari Németország, majd Hitler hatalomra jutása után a Hitlertől leginkább fenyegetett Franciaország és Csehszlovákia. Ez a rendszer omlott össze a müncheni egyezménnyel, majd Csehszlovákia felszámolásával, amit jelzett az események idején a szovjet diplomácia kemény tiltakozása, majd a „rendszergazda” Litvinov menesztése 1939 tavaszán. A Szovjetunió diplomatáit és hadvezetését, Sztálint egyre komolyabban aggasztották a fejlemények: nem csupán, s nem is elsősorban a vele határos két agresszortól, Németországtól és Japántól tartott, hanem, különösen a müncheni német-olasz-brit-francia egyezmény után, egy olyan helyzet kialakulásától, amelyben éppen húsz éve volt részük: a „nyugati világ” bolsevizmus elleni keresztes hadjáratától. Sztálin igazolódni vélte feltételezését, miszerint a „nyugat” Hitlert Kelet felé, a Szovjetunió megtámadására tereli. Csak a térképre kellett néznie: Ausztria, a Szudéta-vidék bekebelezése, majd Csehszlovákia szétzúzása, Lengyelország fenyegetése. A keresztes hadjáratnak, Sztálin mérlegelése szerint, lehetett az első csapásmérője Németország, de a támadók köre a többi nagyhatalommal is bővülhetett, az esetleg győztes, de legyengült Szovjetunió ellen.20 Nem kétséges, hogy az 1938 nyarától az elszigetelődés felé sodródó Moszkvába az első érdemi jelzés Berlinből érkezett. 1938. december 1-jén a német külügyminisztérium Kelet-Európai Osztálya Gazdaságpolitikai Részlegének vezetője, Julius Schnurre tett ajánlatot a szovjet követség kereskedelmi képviselőjének, Davidovnak egy új német-orosz kereskedelmi szerződésre. Az ajánlat 200 millió birodalmi márka kölcsön volt, rendkívül kedvező feltételekkel: nyersanyagok ellenében. A válasz nem volt elutasító, de elfogadó sem. A német külügyminisztériumban megjelenő szovjet delegációt csak a helyettes képviselet vezető képviselte, Szikurov.21 Az első német javaslat nem keltett visszhangot Moszkvában, amire utal, hogy amikor azt Schulenburg 1939. január 4-ei találkozójukon Litvinovnak megemlítette, a szovjet külügyek irányítója teljesen tájékozatlannak tűnt. De nem volt visszautasító, sőt. Hamarosan választ is adott: javasolta, hogy a tárgyalásokra Moszkvában kerüljön sor. Berlin előbb húzódozott, de hamarosan elfogadta a javaslatot. Ebben szerepe volt a moszkvai német követnek, Schulenburgnak, aki DIPLOMÁCIA A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐESTÉJÉN 553 gatott háborújának. Az 1921-ben Rigában megkötött szovjet-lengyel békében Szovjet-Oroszország- nak le kellett mondania Ukrajna és Belorusszia nyugati részéről - mintegy 18 évre hogy a Ribben- tropp-Molotov paktummal szerezzen majd jogot visszafoglalásukra. Az intervenció történetének érdekes ismertetése Robert L. Willett: America’s undeclared war, 1918-1920, Brassey’s, Washington DC, 2003. 20 E koncepció jegyében írta meg visszaemlékezéseit Ivan Majszkij. (Ivan M. Majszkij: Egy szovjet diplomata visszaemlékezései. Gondolat-Kossuth, 1975.), és ismerteti az eseményeket Kissinger. Kissinger Gordon A. Craig alapján (Germany 1866-1945. Oxford University Press, 1978. 711- 712.) idézi Hitler közlését, miszerint „Minden, amibe belekezdek, Oroszország ellen irányul. Ha a nyugat túl ostoba. . .kénytelen leszek kiegyezni az oroszokkal a Nyugat szétzúzása érdekében, és aztán, a vereségük után a Szovjetunió ellen forduljak egyesített haderőmmel.” (Kissinger H.\ Diplomácia. I. m. 329.) 21 Fleischhauer /.: Der Pakt. I. m. 67.
