A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Szabó Róbert: Egy magyar arisztokrata útja a 20. századi politikai pártokban
530 SZABÓ RÓBERT vetni. Erre több példa is adódott. 1933. július 5-én a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének más legitimista szervezetekkel tartott ünnepségét a meghívón feltüntetett Habsburg Ottó királyként való szerepeltetése miatt a detroni- zációs törvényre hivatkozva még csak betiltották.30 Hamarosan a legitimisták elleni erőszakos fellépésre is sor került. Az 1933. november 20-án az ún. Ot- tó-vacsorára a Vigadóba igyekvő vendégeket jobboldali egyetemisták fahasábokkal dobálták, a vacsora helyszínén és az utcán zavarkeltéssel tiltakoztak az arisztokratikus esemény ellen; a helyszínt biztosító rendőrség feltűnően sokáig tartó passzivitása mellett. Az incidens személyes érintettje, Apponyi György interpellációban tiltakozott a rendőrség késlekedése miatt, de semmitmondó választ kapott.31 Amikor a vacsora meghívóján szereplő Habsburg Ottó királyként való megjelölése miatt ismételten a rendőrségi eljárás veszélye fenyegette, párhuzamot vont a detronizációs törvény és a trianoni békekötés egyaránt kényszerű körülmények közötti megszületésének időszaka között: „..tudjuk, hogy Trianon nem a nemzet szabad akaratából született... eljárást lehetne indítani azok ellen is, akik Trianonba nem akarnak belenyugodni.”32 A „parancsuralmi”, a diktatórikus eljárásokat bírálta a Gömbös-féle egyeduralmi törekvéseket előre vetítő, a kormányzópárt érdekeinek megfelelő, több korlátozó rendelkezést tartalmazó fővárosi törvénytervezet vitájában is.33 Politikai okokból bizalmatlan volt a benyújtott költségvetési törvénnyel kapcsolatban s a „beteg Európa egyik kelevényének” tartott akkori közép-kelet-európai helyzettel szemben a botor módon erőszakkal felszámolt „szép gazdasági organizmust és egységet”, az 1918 előtti Monarchiát állította szembe. Úgy vélte, hogy „a magyar legitimizmus” a nemzeti egységet alkotja a törvényes királyság rendszerén belül. Ezeréves tradíció fenntartásához ragaszkodott, amelyben az alkotmányos királyság rendszerébe való visszatérést és a polgári szabadságjogok biztosítását, mint alapelvet hangsúlyozott.34 A gömbösi terveknek megfelelő új országgyűlési választásokra 1935-ben került sor. A választások előestéjén Apponyi György további politikai pályáját meghatározó lépést tett. 1935. március elején kilépett korábbi pártjából s csatlakozott Rassay Károly polgári liberálisaihoz. A politikai szimpátia már kettőjük nézetei között közismert volt, de korábban nem volt arra példa, hogy arisztokrata tevőlegesen tagja legyen egy liberális eszmeiségű pártnak. Lépésének hátteréről Apponyi György maga is beszámolt: „diktatórikus, másrészt alulról mestersége30 Gróf Apponyi György felszólalása. 1933. július 4. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1933. XVII. kötet 521-523. 31 Gróf Apponyi György interpellációja. 1933. november 21. és 22. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1933. XVIII. kötet 83-85. 32 Magyarság, 1933. november 25. 5. Rendőrségi eljárás indult meg a legitimista mise és vacsora meghívójának kibocsátása ellen. 33 Gróf Apponyi György felszólalása. 1934. március 16. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1934. XX. kötet 454-^56. 34 Gróf Apponyi György felszólalása. 1934. április 26. Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Bp., 1934. XXI. kötet 457-460.
