A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Somogyi Éva: A nyugdíj. (Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztériumaiban szolgáló magyar tisztviselők nyugdíja)

őriznie kellett a hivatali titkot, s a rangjának járó tekintélyt. Bizonyos értelemben a nyugdíj is arra szolgált (persze nem a mi magas rangú tisztviselőink esetében), hogy a hivatalnok, (halála után pedig a hátramaradottai) rangjának megfelelő életet élhessen. A nyugdíj ilyen felfogása speciális következményekkel járt.

A nyugdíj - mint erről szóltunk - az érdem elismerése volt. Az a tisztviselő, aki önkényesen elhagyta szolgálati helyét, érdemtelenné vált öregkori ellátásra. Mi történik akkor, ha a hivatalnok önkezével véget vet életének? - merült fel a bürokrata előírások tengerében a Habsburg Monarchiában, ahol közismerten az ön- gyilkosság egyáltalán nem volt ritka jelenség. - Minthogy az öngyilkos hivatalnok önkényesen hagyja el szolgálati helyét, bűnhődnie kell: özvegye és árvái nem tarthattak igényt az állam gondoskodására. Ez a 18. században gyökerező felfogás még az abszolutizmuskori szabályzatokban is tételesen szerepelt,29 s csak 1875- ben egy konkrét ügy kapcsán döntött úgy a magyar minisztertanács, hogy „szelí- debb eljárást (kell) követni”, és kimondta, hogy az öngyilkos nincsen beszámítható állapotban, ezért tette az özvegyre és árvára nézve nem lehet hátrányos, méltánytalan megvonni ellátását.30

A KÖZÖS MINISZTÉRIUMOKBAN SZOLGÁLÓ TISZTVISELŐK NYUGDÍJA 521

Hogyan lesz valaki nyugdíjas?

Az alapeset, ami mai felfogásunknak leginkább megfelel, hogy a tisztviselő bizonyos életkorig, vagy amíg betegsége nem akadályozza munkájában, szolgálatban maradt. A leggyakrabban így is történt. Előfordult azonban, egyáltalán nem kivételként, hogy valaki személyes megfontolásból elhagyta a pályát. Ilyenkor igényt tarthatott a leszolgált évek utáni nyugdíjra.

A nagy tudású karrierdiplomata Zichy Tivadar gróf azért kérte idő előtti nyugdíjazását, mert elégedetlen volt a karrierjével, mert úgy érezte, hogy pályáján nem haladt kellőképpen előre.31 De nem pusztán ez okozott problémát számára. Gondját részletesen előadta hivatali főnökének és egyben barátjának, Mé- rey Kajetán osztályfőnöknek. Lehetséges, hogy a miniszter idővel talált volna számára megfelelő posztot, s addig maradhatott volna rendelkezési állományban, de ő - amint írta - azonnal és teljesen független akart lenni. „Az a szándékom, hogy részt veszek a politikai életben, a felsőházban, a delegációban, Bihar megyében. Ha rendelkezési állományban vagyok, gátolva van a cselekvési szabadságom. Bármit mondok és teszek, azt hamisan fogják megítélni. Vagy a kormány anhengszlijének [pereputtyának] fognak tartani, vagy azt fogják gondolni, hogy pártütő vagyok. És mindkét esetben abba a gyanúba keveredem, hogy saját egoista, becsvágyó terveimet követem. ... Lehet, hogy mint osztályfőnök rosszné29 Nyilvánvalóan nem volt ritkaság, ahogyan a Monarchiában általában sem, hogy a hivatalnok öngyilkos lett. Vö. Waltraud Heindl: Gehorsame Rebellen. Bürokratie und Beamte in Österreich 1780 bis 1848 (=Studien zu Politik und Verwaltung, 36. Wien, Köln, Graz 1991.) 44. Vö. Erlass des Finanzministeriums vom 30. August 1852, Reichsgesetzblatt (RGBl) Nr. 172/1852.

30 Magyar minisztertanács jegyzőkönyve 1875. október 27. Nr. 66. MOL K-27.

31 Zichy Tivadar Mérey Kajetánhoz 1904. október 1. HHStA., Nachlaß Mérey, Karton 17.