A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Somogyi Éva: A nyugdíj. (Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztériumaiban szolgáló magyar tisztviselők nyugdíja)

518

SOMOGYI ÉVA

iglenesnek tekintett szabályozást.12 Ennek lényeges új eleme, hogy tízéves szolgálat után a hivatalnok utolsó fizetésének 40 százalékára tarthatott igényt (a korábbi egyharmad helyett), ami azután szolgálati évenként 2,4%-kal növekedett. Ennek következtében a közös hivatalnok 35 szolgálati év után teljes fizetéssel vonulhatott nyugdíjba,13 s ezzel megnyílt számára a lehetőség, hogy a „közös” szolgálat után visszatérjen szűkebb hazája politikai közéletébe.14

Uralkodói kegy, vagy szerzett jog15

Weber a porosz bürokrácia történetének alapján azt hangsúlyozza, hogy a fizetés és nyugdíj az állam szolgálatában szerzett jog. Az osztrák rendeletek és törvények igazolni látszanak ezt a tételt. Ugyanakkor tudjuk, hogy a Habsburg Monarchiában a bürokrácia, különösen a magas rangú állami hivatalnok a dua- lista-alkotmányos korszakban is megőrizte korábbi sajátos kapcsolatát a dinasztiával; s hogy bizonytalan - ha egyáltalán lehetséges - a distinkció az elvont állam, (a közjó) és a nagyon is konkrét, személyében is jelen lévő uralkodó szolgálata között (akinek képe ott lógott minden hivatali dolgozószoba falán). A Habsburg Monarchiában az állam sajátos struktúrája következtében az uralkodó az egész korszakban, tehát a Monarchia felbomlásáig megőrizte sajátos államfenntartó funkcióját; a fejedelmi és az állami hatalom sohasem különült el egymástól teljesen. Ferenc József császár az alkotmányos korszakban is ragaszkodott a dinasztikus tradíciókhoz, őrizte - amennyire lehetett - a birodalom két felében és a közös kormányzatban is az uralkodó és az állam azonos voltának doktrínáját.

A decemberi alkotmány (1867) biztosította, hogy a hivatalnok továbbra is az uralkodó fennhatósága alatt álljon, személyének legyen alárendelve. Hiszen a császár nevezte ki és mentette fel a miniszterek javaslatára az állami hivatalnokokat. Tehát törvény biztosította, hogy a hivatalnok az alkotmányos érában is a császár szolgája maradjon.16 A parlament szavazta ugyan meg a hivatalno12 1896-ban, majd pedig 1911-ben. Az 1896. május 14-ei osztrák törvényt (RGBl. Nr. 74/1896) a magyar minisztertanács határozata alapján (1897. május 5. 19/MT, MOL, K-27) az 1897. június 2-i legfelső elhatározás Magyarországra is kiterjesztette.

13 1911. április 11-ei legfelső elhatározás. HHStA., AR. Fach 4, Karton 404.

14 „Én sürgettem Becsben és Budapesten a ’közösök’ 35 évvel egész pensio melletti elmeheté- sét, hogy azok itthon még használható emberek lehessenek” - írta Tallián Dénes Thallóczy Lajosnak 1912. szeptember 9-én, amikor maga is nyugalomba vonult, hogy hazájában politizáljon. Országos Széchenyi Könyvtár [OSZK] Kézirattár Fond XI/977. Tallián Dénest (1852-1919) annak idején Andrássy külügyminiszter vitte a Ballhausplatzra, hogy ott a magyarok súlyát biztosítsa.

15 A kérdés előtörténetéről 1. Fallenbüchl Zoltán-. A nyugdíj - kegytől a jogig. In: Korall 11-12 (2003) 30-45.; Bernd, Wunder: Die Institutionalisierung der Invaliden-, Alters- und Hinterbliebenenversorgung der Staatsbedinsteten in Österreich (1748-1790). In: Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung XCII (1984) 341-406.

16 Staatsgrundgesetz vom 21 Dezember 1867, RGBl. Nr. 145, über die Ausübung der Regierungsund der Vollzugsgewalt. Artikel 3. In: Bematzik Edmund (Hg.) Die österreichischen Verfassungsgesetze mit Erläuterungen (Wien 1911.) 435. (A VI. fizetési osztálytól - tehát miniszteri titkár, követségi titkár beosztástól - felfelé a hivatalnok az uralkodótól kapta kinevezését. A VI. fizetési osztály határ, a biztos polgári lét határa bürokrata társadalomban. Csak egyetemi végzettséggel juthatott valaki ilyen rangba.) A kérdésről legújabban Waltraud Heindl: Zum cisleithanischen Beamtentum: Staatsdiener