A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Somogyi Éva: A nyugdíj. (Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztériumaiban szolgáló magyar tisztviselők nyugdíja)

kok fizetését, de a hivatalnokok besorolását a császár (a kormánnyal együtt) magának tartotta fenn.17 A fizetés ügyével nemcsak elvileg,18 hanem a gyakorlatban is szorosan összefüggött a hivatalnokok öregkori ellátása. A nyugdíj jog, amely megillette a hivatalnokot, nem a császári kegy ajándéka volt. Ám az uralkodó sajátos szerepe e vonatkozásban is fennmaradt.

A hivatalnok nyugdíjazására vonatkozó kérelmét (természetesen a magasabb fizetési osztályokban) a miniszter az uralkodó elé teijeszti. A nyugdíj ugyan a hivatalnoknak a törvény szerinti járandósága”, a vonatkozó felterjesztésekben mégis hosszú indokolás szerepel, miért kéri a miniszter „a legfelső elhatározást”, azt, hogy őfelsége „engedélyezze” a tisztviselő nyugalomba vonulást. A jog és az uralkodói kegy sajátos együttélését mutatja Julius Nadherny udvari- és miniszteri tanácsos nyugdíjazásának ügye, annak a tisztviselőnek, akinek legemlékezetesebb hivatali ténykedése éppen a közös tisztviselők nyugdíjszabályzatának kidolgozása volt. Amikor 1882-ben negyven évi szolgálat után a megfáradt hivatalnok nyugdíjkérelmét Kálnoky külügyminiszter az uralkodó elé terjesztette, hosszasan sorolta érdemeit, bizonygatta, hogy megszolgálta az uralkodói kegyet,19

A külügyminisztérium egyben a császári ház minisztériuma volt; tisztviselője gyakran közvetlenül a császári házat szolgálta. Anton Freiherr Hammer von Nemesbany sok más beosztás mellett 1868-tól a császári ház ügyeinek referense volt, több főherceg családi-házassági ügyeit intézte. Magától értetődő, hogy 1875. évi nyugdíjazása alkalmával Andrássy külügyminiszter hivatkozott az udvari és miniszteri tanácsosnak a dinasztia szolgálatában szerzett érdemeire. A miniszteri felterjesztés az életpálya rajza, a hivatalnok érdemeinek bemutatása, amelyért mintegy méltánylás a nyugdíj s az azzal rendszerint együtt járó, a hivatalnok rangjának megfelelő uralkodói kitüntetés.20 Hasonlóképpen uralkodói kegy, hogy a hivatalnok nyugalomba vonulása alkalmából korábbi rangjánál eggyel magasabb fokozatot kapott, nem ténylegesen (tehát nem a megfelelő fizetéssel), hanem „címmel és jelleggel”, ahogyan a kiegyezés évében a magyar belügyminisztériumból a külügyminisztériumba átvett Wilhelm Freiherr Conrad von Konradsheim miniszteri tanácsossal történt, aki mint a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek vezetője tüntette ki magát és kapott 1890-ben osztályfőnöki címet21; vagy a király személye körüli magyar minisztériumból korán, még a Beust korszakban a külügybe kerülő, s pályáját 1898 májusában befejező Vavrik Gábor esete mutatja,22 vagy a nála szerényebb pályát befutó Wolf Károly, aki közönséges pénzügyi, adóügyi tisztviselő volt Erdélyben, ötvenévesen került a külügybe 1892-ben. Tíz év múlva kapott magyar

A KÖZÖS MINISZTÉRIUMOKBAN SZOLGÁLÓ TISZTVISELŐK NYUGDÍJA 519

und Fürstendiener. In: Helmut Rumpler - Peter Urbanitsch (Hg.) Die Habsburgermonarchie 1848- 1918, Bd. IX: Soziale Strukturen (Wien 2010.) 1157-1209, itt: 1174., 1187.

17 Karl Megner: Beamte. Wirtschafts- und sozialgeschichtliche Aspekte des k.k. Beamtentums. ( = Studien zur Geschichte der österreichisch - ungarischen Monarchie 21, Wien 1985) 111-113, 121-126.

18 Gondoljunk Weber idézett fejtegetésére, 3 sz. jegyzet.

19 Au. Vortrag von Kálnoky. 1882. szeptember 24. HHStA., AR. Fach 4, Karton 230. (Personalia Nadherny)

20 Au. Vortrag von Andrássy. 1875. június 2. Uo. Karton 123. (Personalia Hammer).

21 Au. Vortrag von Kálnoky. 1890. május 10. Uo. Karton 170. (Personalia Konradsheim).

22 HHStA., AR. Fach 4, Karton 362 (Personalia Vavrik).