A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban

502 PRITZ PAL „Ha majd megismerhetjük a Hoover Intézetben lévő naplókat, akkor egé­szen bizonyosan részletesebb és hitelesebb beszámolót olvashatunk...6 Ezt a reményt John Lukacs tájékoztatójára alapoztuk, aki a fent említett áttekintésében azt írja, hogy „a naplók szövege harminchárom esztendőn hé- zagtalan, kivéve az 1941. január-májusi bejegyzéseket”.7 2011 őszén az a szerencse ért, hogy a Hoover Intézetben saját kutatásai­kat végző Balogh Margit és Bognár Szabina8 jóvoltából az egész naplófolyamról szinte hiánytalan digitális másolatot kaptam. Az már éppen nem szerencse, hogy az anyag „lapozgatása” világossá tette: Barcza 1916 novembere és 1923. július 8.9 között nem vezetett naplót. Helyette azt tette, hogy Bécsben 1924 októberében megírta az 1919. októ­ber 31-ig tartó időszakra vonatkozó visszaemlékezéseit.10 Aztán azokat beillesztette a naplófolyamba. John Lukacsot minden bi­zonnyal ez vezette félre. * Hallgassuk meg erről magát Barcza Györgyöt. „Amikor felmentettek az athéni cs. és kir. követségen betöltött, 1914. ja­nuár elsejétől 1916. szeptember 7-ig tartott szolgálatomból, akkor a szófiai kö­vetségre osztottak be szolgálatra. Ezt a posztot nem szívesen vettem, mert nem akartam magamat kivonni kötelességem alól, amikor korosztályom és kollégá­im többsége a háborúban ezekben az időkben a fronton volt. Bulgáriába törté­nő elutazásomra - amely már teljesen elő volt készítve - azonban mégsem ke­rült sor, mert jelentősen kedvezőbb alkalmazásomra került sor a koppenhágai követségünkön, amelyet a legnagyobb örömmel fogadtam. Négy és fél évet töl­töttem ott, részben mint osztrák-magyar követségi titkár, részben (a Monar­chia összeomlása után) mint magyar ügyvivő. 1921-ben a követséget Stock­holmba helyezték át, ahol még egy teljes évet töltöttem. Visszaemlékezéseimet 6 Uo. 351. 7 Barcza Gye. Diplomata-emlékeim i. m. II. 240. 8 A kutatóútra Balogh Margit révén került sor, az anyag digitalizálása Bognár Szabina munká­ja volt. 9 Barcza Bécsből 1923. július elsején Rómába utazott. Megérkezve az örök városba, a Via Veneto-n lévő Palace szállóban július 9-én (az utat elejétől megelevenítve) kezdte ismét a gépelést. Immáron magyarul. Addig németül írt. Ahol az vélelmünk szerint szükséges, ott jegyzetben az ere­deti szöveget is közöljük. - Hoover Institution Archives, Stanford, California. György Barcza Nagy- alásonyi Papers, Box 3, 1923 Roma 1/17. - Itt és a továbbiakban az első szám a forrás oldalszámát, a perjel utáni szám a digitális felvétel számát adja meg. 10 Először ugyan Barcza azt írja, hogy a Bécsből szeptember második felében megérkezett uta­sítás október elsejei időponttal rendelte el a követség bezárását, a következő lapon ellenben már ar­ról számol be, hogy október 31-én volt utoljára az épületben. Ekkor vette le a falról I. (IV) Károly császár és király képét, vette magához a zászlók közül a magyart, majd a közeli hídra ment és onnan a vízbe dobta a követség pecsétjeit. Sic transit gloria mundi - ezzel az ismert, ősrégi latin mondással zárja visszaemlékezését. Hoover Institution Archives, Stanford, California. György Barcza Nagy- alásonyi Papers, Box 2, Kopenhagen 1916-1918. (A továbbiakban: Kopenhagen) 179/83. és 180/84. Az 1946-os memoár is az október 31-ei dátumot adja meg. Barcza Gye Diplomata-emlékeim i. m. I. 133.

Next

/
Oldalképek
Tartalom