A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Pritz Pál: Emlékirat és napló, avagy emlékirat a naplóban
Pritz Pál EMLÉKIRAT ÉS NAPLÓ, AVAGY EMLÉKIRAT A NAPLÓBAN Közel két esztendeje a Történelmi Szemlében Barcza Györgynek az 1918/ 1919-es forradalmakhoz való viszonyát vizsgáltam.' Döntően az itthon 1994 óta nyomtatásban rendelkezésre álló memoárja, valamint az idők során felgyűlt történeti ismereteim tükrében. Az emlékirat 1994-es kiadása a szokásosnál messze alaposabb, az abban közreműködők - Antal László, Bán D. András, John Lukacs, Gudenus János, Szakály Sándor, Borsosné Zétény Angéla - munkája révén igen gazdag dokumentáció segíti az olvasót az emlékirat alaposabb olvasásában.1 2 Mindennek birtokában és a sok szempontból értékes memoárnak a múlthoz való viszonyát vizsgálva, erényeit és gyengéit számba véve, két helyütt is arról írtam, hogy tisztánlátásunkat sokban segítheti majd, ha megismerhetjük a jeles diplomata naplóbejegyzéseit is.3 John Lukacsnak az 1994-es kiadás 2. kötetében Barcza György írott hagyatéka címmel olvasható tömör áttekintéséből ugyanis megtudható, hogy az amerikai egyesült államokbeli Stanfordban lévő Hoover Intézetben elhelyezett Barcza-hagyaték nem kevesebb mint tizenkét nagy dobozban van. Míg a visszaemlékezés háromdoboznyi, addig az 1914 elejétől 1947 végéig vezetett naplók hét(!) dobozt töltenek meg.4 Jóllehet az 1994-es kiadásban (teljesen érthető módon) csupán egy-egy rövidke részletet lehet olvasni ebből a hatalmas naplófolyamból, ám az is bőséggel elegendő - írtuk5 -, hogy világos legyen: az emlékirat és a napló között számos ponton markáns különbség lehet. Aztán annak kapcsán, hogy emlékirata szerint Barcza „rendkívül” megörült volna, amikor 1919 szeptemberében megtudta, Budapestről visszaküldik Dániába, ugyan hangot adtunk kétkedésünknek, ám határozottabb véleményt nem formálhattunk. 1 Pritz Pál: Barcza György és a forradalmak kora. Történelmi Szemle 2010. 3. sz. 341-355. 2 Barcza György: Diplomata-emlékeim 1911-1945. Összeállította és szerkesztette Antal László. A jegyzeteket és az utószót Bán D. András, a bibliográfiai utószót John Lukacs írta. I—II. köt. Európa, Bp., 1994. (Gudenus János, Szakály Sándor, Borsosné Zétény Angéla a kötet dokumentációját segítette.) 3 Mondjuk mindezt annak ismeretében, hogy a napló is konstrukció, tehát annak sorait is komoly rálátással kell kezelni. Mások azt mondanák: kontextualizálni kell. 4 Barcza Gy.: Diplomata-emlékeim i. m. II. 239. 5 Történelmi Szemle 2010. 3. sz. 343.
