A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Molnár Judit: Két város, két politika, egy végeredmény. Pécs és Szeged zsidótlanítása 1944-ben
474 MOLNÁR JUDIT tatás megszüntetésének okaként az elsötétítési rendeletet említette és Buócz Béla rendőrfőkapitány-helyettesre hivatkozott.57 A gettó felállításával kapcsolatban azt állította, hogy ő pusztán aláírta a rendeleteket, de valójában nem vett részt az előkészítő munkában, többször le akart mondani, de a főispánok nem engedték, és egyébként is állását a „zsidóknak köszönheti”, mindig liberális gondolkodású volt. Pap Róbert a Zsidó Tanács elnöke 1946-ban megerősítette, hogy Tóth politikai felfogása 1944 előtt határozottan liberális és zsidóbarát volt, de a megszállás után megváltozott. Ennek talán az lehetett az oka - érvelt Pap -, hogy „ragaszkodott a polgármesterséghez”.58 Arra, hogy nem volt ellentét a főispán és a h. polgármester között, álljon itt még egy példa. Magyary-Kossa főispán amikor azt a javaslatot kapta a Szegedi Cukrászipari Szakosztálytól, hogy cukrászdát ne látogathassanak zsidók, levelet intézett Tóth h. polgármesterhez: a gettó nem tette fölöslegessé meghatározott vendéglátóüzemek kijelölését zsidók számára, hiszen „a munkaszolgálatosok továbbra sincsenek korlátozva szabad mozgásukban és a vásárlásokban”.59 Véleménye szerint az egyetlen elfogadható megoldás, hogy „a zsidók vagy zsidó munkaszolgálatosok a cukrászdák látogatásától teljesen eltiltassa- nak”. Tóth rövid egy héten belül válaszolt és kiadta határozatát: „a zsidók használatára a vendéglátó üzemek közül egyet sem jelöltem”.60 Mindez történt június 24-én és 30-án. Már túl vagyunk a belügyi államtitkárok elnökletével megtartott szegedi értekezleten, ahol meghatározták a gettó felszámolásának időpontját, valamint a deportálás szervezési részleteit az V (szegedi) és VI. (debreceni) csendőrkerületben, június 24-én már közel 9000 embert zsúfoltak a szegedi és Szeged környéki városok gettóiból az egyik téglagyárba, ahonnan június 25-28. között deportálták a szerencsétleneket.61 Az iratok közt annak nincs nyoma - amint azt már jeleztük -, hogy Niko- lits Mihály, Pécs város főispánja részt vállalt volna a zsidó ügyek „rendezésében”, a gettósításban.62 Ugyanakkor a polgármester, Esztergár Lajos kiadta helyi szinten a hivatalos rendeleteket végrehajtó utasításokat, és azok szigorú ellenőrzését is előírta. Május elején több tervet is kidolgoztatott a gettó felállítására, melynek fő szempontja az volt, hogy „minél kevesebb keresztény családot kelljen lakásából kimozdítani”.63 Végül, szegedi kollégájához hasonlóan, ő is zárt gettóról döntött. Meg kell jegyeznünk, hogy a hivatalosan kiadott úgynevezett gettó-rendeletben szó sem volt zárt gettóról. Azt mondta ki, hogy „a tör57 Uo., Nb. 35/1945. Tóth Béla népbírósági pere 58 Uo. 59 CSML, szegedi főispáni iratok, 904/1944 60 Uo. szegedi polgármesteri iratok, 9660/1944 61 A szegedi értekezletet részletesen 1. Molnár J.: Zsidósors i. m. 133-138. 62 Mindössze egy, a gettóhoz kapcsolódó, iraton találtuk Nikolits aláírását. A főispánt a miniszterelnök tájékoztatta arról - feltehetően feljelentésből értesülve hogy a pécsi Zsidó Tanács a gettóban nyomdagépet üzemeltet, és ezt azonnali hatállyal meg kell szüntetni. A nyomdagép valóban üzemelt a gettóban polgármesteri engedéllyel. Nikolits áthidaló megoldásként azt javasolta, hogy „amennyiben a pécsi Zsidó Tanácsnak nyomtatványra van szüksége, úgy utasítsa [ti. a polgármester], hogy azokat üzemben lévő keresztény cégeknél szerezze be”. BML, polgármesteri iratok, 40.280/1944-D-12 (külön kezelt iratok) 63 Dunántúl, 1944. május 5. 5.
