A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Mezey Barna: Miniszterbuktatás 1871-ben. Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter lemondása
MINISZTERBUKTATAS 1871-BEN 459 a bizottság ollyan jelenséget, mely a ház egyik tagja, mint ollyan ellenében, puszta üldözésre és merő zaklatásra mutatna; és hajlandó azt a bizottság a közvádló tiszti kötelmeiből folyó ollyan törekvésnek tekinteni, melynek célja nem egyéb, mint érvényt szerezni a törvénynek minden irányban. Ez így, a mennyiben a mentelmi jog nem abban áll, hogy a ház tagja a törvényes eljárás alól egyáltalában elvonván magának a törvénynek fölötte álljanak, a bizottság abban a véleményben van, hogy mondja ki a ház határozatilag: miszerint nem ellenzi, hogy Böszörményi László képviselő ellen, a királyi ügyek igazgatója mint ez idő szerint egyszersmind közvádló kérelméhez képest az állítólagos sajtóvétség alapján, a vizsgálat illetőleg közkereset a törvény korlátái között megindíttassék. ” A Böszörményi-ügy bizonyítéka volt a liberális elmélet és gyakorlat közötti kapcsolatok tisztázatlanságának, a terminológiai pontatlanságoknak. A szólásszabadság, mely jelenti általában azt a szabadságot, amelynél fogva gondolatait élő szóval mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti, tehát az élőszóval eszközlendő gondolatnyilvánítás szabadságát. A fogalom letisztulása lehetővé tette az állam válaszlépéseinek átfogalmazását is: többnyire (sajtó-) bűncselekményi tényállás formájába fogalmazott olyan magatartást, mely nagyobb nyilvánosság előtt történő állam elleni felhívásban merül ki. így ide tartozott a felségsértés, hűtlenség, lázadás elkövetésére történő felhívás, az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy hatósági közegek elleni izgatások. Ez az árnyalás azonban a kiegyezés évében kidolgozatlan volt, így a Böszörményi-per hívta föl a figyelmet a konfliktusra. Miként Révész T. Mihály jellemezte a kormány által levont tanulságokat: utóbb „... Andrássyék már nem a politikai ellenvélemény büntetőjogi szankcionálása mellett határoztak, hanem elismerve az alkotmányos kritika lehetőségét, biztosították a sajtószabadság burzsoá viszonyok közötti érvényesülését. E döntés következményeként azután a Deák-párti uralom tucatnyi ellenzéki sajtópörében a kormány már nem a politikai bírálat megbosszulását, hanem főként a sajtótörvény 7., 8., 10., és 11. §-ainak latba vetésével csupán az államfőt, az uralkodó házat, a kabinetet vagy az egyes hivatalos személyeket ért hírlapi támadások megtorlását szorgalmazta,”26 Horvát Boldizsár egészségét kikezdték a politikai csatározások. „A túlságos munka, az ellenzékkel való folytonos küzdelem, a háta mögötti ármánykodások kimerítették erejét s súlyos idegbaj támadta meg szervezetét. ”27 Fáradtságát igyekezett gyógyfürdőkben kipihenni. Eötvös József egy levele tanúskodik ennek körülményeiről. „... én áldom istenemet, hogy két leányomnak oly férj jutott, ki nem vágyódik a hazai pantheon után, s inkább saját családját boldogítja, mint hogy állítólag e nemzet boldogításáért fáradva - idejét fecsegéssel töltse. Bőségben vagyunk ily kitűnőségeknek még itt is, és Sommsich és Horvát Boldizsár nagy pátosszal discutálja az ország ügyeit még itt is, vitatkozva Ghyczyvel a kifogyhatatlan tárgyról, míg körülöttük öt-hat becsületes táblabíró hallgatja a bölcs beszélgetést, s bizonyosan sajnálja a többi fürdővendégeket, hogy e mély 26 Révész T. Mihály. A sajtószabadság érvényesülése Magyarországon 1867-1875. Akadémiai Kiadó, Bp., 1986. 191-192. 27 Horvát Boldizsár (1822-1898) Vasárnapi Újság 1898. 45. sz., 1898. november 6.
