A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Kozári Monika: Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak
443 tartott nyugdíjpénztárba, ha megváltoztatták bérfizetési gyakorlatukat és áttértek a havi bérfizetésre. Olyan nyugdíjpénztári tag is tagja maradhatott az elismert vállalati nyugdíjpénztárnak, akit vállalata a nyugdíjpénztári tagságának fenntartása mellett más bel- vagy külföldi vállalathoz szolgálattételre kiküldött, és erről a népjóléti és munkaügyi miniszternek jelentést tett. A vállalati nyugdíjpénztárba az alkalmazottak közül rendszerint a tisztviselőket, művezetőket, kereskedősegédeket, illetve a csupán egy munkaadóval munkaviszonyban álló kereskedelmi utazókat, kirakatrendezőket, ügynököket és pénzbeszedőket lehetett felvenni. Továbbá az irodai altiszteket, irodai segédeket, irodaszolgákat, ajtónállókat, kapusokat, kézbesítőket. Nem lehetett a nyugdíjpénztár tagjai közé felvenni az ipari, bányaipari és közforgalmú közlekedési segéd- személyzethez tartozó alkalmazottakat. 1933-ban kivették ebből a körből a közforgalmú magán (közúti) vasútnak a dolgozóit, továbbá a vasúti fuvarozás szolgálatában állókat, akiket attól kezdve föl lehetett venni az elismert vállalati nyugdíjpénztárba.5 Előfordult, hogy valaki, aki jogosult lett volna belépni, nem akart egy elismert vállalati nyugdíjpénztár tagja lenni, hanem megmaradt az 1928: XL. te. kötelékében. Illetve az is megtörténhetett, hogy a munkáltató nem vette föl a jelentkezőt, hiszen jogában állt eldönteni, hogy kit vesz föl. Az elismert vállalati nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat, mint munkaadó legalább ugyanakkora pénzösszeget és ugyanolyan időközökben volt köteles a pénztárba befizetni, mint amennyit a pénztár tagjai rendszeres időközökben a pénztárba járulék címén leróttak. Az elismert nyugdíjpénztár köteles volt egészségvédő és gyógyító eljárás céljaira a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás egészségvédő és gyógyító alapja javára havonta a fenntartó vállalatoktól kapott havi javadalmazás összegének 0,3%-át befizetni. Ennek fejében azok az elismert vállalati nyugdíjpénztári tagjai is jogosultak voltak a MABI egészségügyi szolgáltatásainak az igénybevételére, akik egyébként mentesültek az e törvény alapján fizetendő kötelezettség alól, és így nem voltak tagjai a MABI-nak. Az elismert vállalati nyugdíjpénztár köteles volt a tagok számára az utolsó összjövedelmüknek legalább 50%-át kitevő nyugdíjat biztosítani az évi 12 000 pengő összjövedelmet el nem érők esetében. Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak kezdetben a népjóléti és munkaügyi, később a belügyminiszter felügyelete alatt működtek, és kivették őket az 1923: VIII. te., illetve az annak alapján kiadott 1923. évi 196. M. E. számú rendelet 36. §-ának hatálya alól, amelyek az el nem ismert vállalati nyugdíj alapokra, nyugdíjpénztárakra és nyugdíjegyesületekre (mint a vállalati nyugdíjkiegészítő pénztárak és a törvény szövege által külön kiemelten a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete) továbbra is hatályban maradtak. Az alapszabályban kellett meghatározni, hogy milyen időtartam alatt és milyen biztosítástechnikai eljárással fedezi az elismert vállalati nyugdíjpénztár a nála biztosított nyugdíjszolgáltatásokat. AZ ELISMERT VÁLLALATI NYUGDÍJPÉNZTÁRAK 5 A módosítást a 6000/1933. M. E. számú rendelet tartalmazza.
