A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Kozári Monika: Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak
444 KOZARI MONIKA Az elismert nyugdíjpénztár jogi személy volt, amely jogokat szerezhetett és kötelezettségeket vállalhatott. A nyugdíjpénztár ügyviteléről a munkaadó volt köteles gondoskodni a saját költségén, és saját vagyonával volt felelős annak törvényszerű és alapszabályszerű működéséért. Az elismert vállalati nyugdíjpénztárt fenntartó vállalatot készfizetői kezesség terhelte a pénztárt terhelő nyugdíjakért, az átutalási járuléktartalékok kiutalásáért, és az állami felügyelet költségeinek a megtérítéséért. Volt átlépési lehetőség az OTI kötelékéből egy elismert vállalati nyugdíj- pénztárba. Ha valaki az 1928: XL. törvény alapján biztosított volt és tagjává vált valamelyik elismert vállalati nyugdíjpénztárnak, és a várománya, tehát a jogosultsága ép volt, az intézet köteles volt a biztosított „biztosítástechnikai értelemben vett járuléktartalékát (díjtartalék) 4%-os kamatláb alapulvételével” a tagfelvételtől számított egy hónapon belül az elismert vállalati nyugdíjpénztárhoz átutalni. Amennyiben a biztosított az átlépést megelőzően már szolgáltatásban részesült az intézettől ennek a törvénynek az alapján, annak összegét a járuléktartalék kiszámításánál figyelembe kellett venni. Az elismert vállalati nyugdíjpénztárba való felvétel előtt az OTI-nál vagy más elismert vállalati nyugdíjpénztárnál a várakozási időbe beszámított időt az elismert vállalati nyugdíjpénztár alapszabályában meghatározott várakozási időbe is be kellett számítani. Ha az elismert vállalati nyugdíjpénztár magasabb értékű szolgáltatást nyújtott, mint az 1928: XL. törvény által biztosított szolgáltatások, a többletszolgáltatásokat az elismert vállalati nyugdíjpénztár alapszabályában meghatározott módon kellett fedezni. A törvény szabályozta azt a helyzetet is, ha egy elismert vállalati nyugdíj- pénztári tag az adott nyugdíjpénztárból kilép, és két héten belül nem veszik föl egy másik elismert vállalati nyugdíjpénztárba, mivel biztosítás nélkül nem maradhatott. Szabályozták az egyik elismert vállalati nyugdíjpénztárból egy másikba történő átlépést is. A kilépő tag önkéntes továbbfizetéssel is fenntarthatta a biztosítását. Ebben az esetben kültagjává vált a biztosító intézetnek és az maradt, amíg valamelyik elismert vállalati nyugdíjpénztárba fel nem vették. Olyan lehetőség is volt, hogy önkéntesen nem fizette tovább a kilépő tag a tagdíjat, de a várományának az épségét fent kívánta tartani addig, amíg ismét felvették egy elismert vállalati nyugdíjpénztárba. Ilyen esetben az átutalási járuléktartalékát az OTI kezelte és a következő munkaviszony kezdetén a vállalat által fenntartott nyugdíj pénztárba az egyén javára átutalta. 1941-től a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete nem az OTI-n vagy a MABI-n keresztül utalta át a járuléktartalékot, hanem jogosult volt közvetlenül az elismert vállalati nyugdíjpénztárhoz utalni, és viszont.6 Ezt a jogosítványt - és egyben kötelezettséget - a vármegyék, városok és a községek már évekkel korábban megkapták.7 A népjóléti és munkaügyi, később a belügyminiszter köteles volt legalább évente egyszer helyszíni vizsgálattal ellenőriztetni az elismert vállalati nyugdíj- pénztárak ügy- és vagyonkezelését, beleértve a könyvelésüket, nyilvántartásaikat, levelezésüket és irományaikat is. Emellett váratlan rovancsolásokat ren6 6200/1941. M. E. számú rendelet. 7 7850/1937. M. E. számú rendelet.
