A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Hajdú Tibor: A magyar ellenállás legitimista hercegnője: Odescalchi Károlyné
434 HAJDÚ TIBOR addig mérsékelt legitimista Griger Miklós plébános által alakított, a többi legitimista csoporttól eltérően erősen szociális irányzatú Nemzeti Legitimista Néppárthoz.10 A sikertelenség szakadást idézett elő a legitimista táborban, gyengülő kis pártok viaskodtak a kormánypárttal és egymással az 1935-ös választásokon. „Itt a házfeloszlatási puccs óta fulladozunk a választási izgalmakban - írja Andrássy Gyuláné Károlyinénak. -Természetesen a »dictator«-»náci« párt fog győzni, ellenjelöltünk sincs elég, mert mindenki fél és azt mondja »úgyis hiába«, de azért egy pár elszánt ember éjjel-nappal dolgozik és már alig áll a lábán, köztük Cája, ki nap-nap mellett éjfél utánig ül a pártirodában ordítozó tömegek között, minden kezében egy telephon kagylóval. Ót a jelöléstől újra elütötték, Apponyi Gyuri tolakodott be, ide Budára a Rassay listán és Cája nem akarván ellene harcolni - mert ő is legitimista - visszalépett. Ezzel időt vesztettünk, lekéstünk, most sajnálja, de egyelőre nincs mit tenni.”11 Sem Griger, sem Kája nem került be az új országgyűlésbe, ahol pártjuknak csak két képviselője volt.12 Andrássyné leveléből is kitűnik az alapvető változás a legitimisták politikájában Hitler hatalomra jutása után: elutasították a nácizmust és a vele való kompromisszumot, és ezzel együtt közeledtek azokhoz az antifasiszta irányzatokhoz is, amelyekkel addig nem volt kapcsolatuk. Ez Kája számára megkönnyítette a megértést a kommunistabarát Károlyiékkal, annál inkább, mert Károlyi Mi- hálynál ez ekkor már a nyugati kommunistákkal való együttműködést jelentette csak, Sztálin és a Komintern politikáját egyre határozottabban elutasította. „Ólomsúlyként nehezednek reám az orosz események is - írta 1937. június 20-án Bölöni Györgynek. - Akármi késztette Stalint vezérkarának kiirtására, annyit meg lehet állapítani, h[ogy] semmivel sem lehetett jobban ártani a com- [munista] eszmének, mint ezekkel a terror actusokkal.”13 Kája már 1931-ben is kifogásolta, hogy a Bethlen-kormány addigi angolbarát politikájától eltérően „Berlin-centrikus” lett. Ezt Csáky István grófnak, a Külügyminisztérium sajtófőnökének (a későbbi külügyminiszternek) mondta, mikor 1931. május 25-én megtárgyalta vele a külpolitika lehetőségeit, a kormány és a legitimisták viszonyát. (Nem tudni, mennyire őszintén, de ekkor még Csáky is egyetértést mutatott: úgymond Bethlen Berlin és Róma között próbál közvetíteni, pedig kicsi ő ehhez, a kormányból Gömböst szidta erőszakossága miatt, Horthyról pedig úgy nyilatkozott: „most megint Ferenc Józsefnek képzeli magát”.)14 1935-ben pedig, mikor Hitler már megszilárdította hatalmát, Gömbös magyar miniszterelnökként a Berlin-Róma tengelyt kovácsolta, ezt írta nővérének az abesszin háborúval kapcsolatban: „Nem egész értem az angol várakozást. Győzött a jobboldal az egész vonalon? A fascismus és egy európai háborútól való félelem erősebb volt, mint az antifascista front - avagy Mussolini mégis ügyesebb mint amilyennek gondol10 Tóth Vásárhelyi Éva: Gróf Andrássy Klára a szociális legitimista. Múltunk, 2008. 2. sz. - A különböző legitimista pártok és csoportok viszonyát részletesen ismerteti Békés Márton: A becsület politikája. Gróf Sigray Antal élete és kora. Vasszilvágy, 2007. 11 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL) 704. f. 213. ö. e. 12 Erről bővebben Békés M.: A becsület politikája i. m. 13 Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára V 4132 14 MÓL Andrássy levéltár (P 4.) 1. doboz, 11.
