A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Hajdú Tibor: A magyar ellenállás legitimista hercegnője: Odescalchi Károlyné

EGY LEGITIMISTA ELLENÁLLÓ: ODESCALCHI KÁROLYNÉ

435

tam. Nem értünk már semmit! Egyénileg rettenetesen vegyes érzelmekkel kísérem az egészet, mert utálom a fascismust és diktatúrát - de rettegek egy olasz összeomlástól, mert akkor felfalnak a németek! Igaza volt Bismarcknak: nincsen tragikusabb sors, mint egy kis néphez tartozni.”15

1937 januárjában a legitimista pártok egyesültek a mérsékelten kormánytámogató Zichy János vezetésével. Griger előzőleg lemondott, hívei háttérbe szorultak. Ezzel beismerték gyengeségüket: a fúzióval sokan nem értettek egyet, de ezeknek nem volt erejük önállóan politizálni. Kája viszont, anélkül, hogy legitimista elveit és kapcsolatait feladta volna, miután Griger pártja megszűnt, szakított a pártpolitikával és ennek megfelelően lemondott a Magyar Nők Szentkorona Szövetségének elnökségéről is. Ezt április 15-én levélben közölte Apponyi Albertnével.

„Kedves Clotild néni” kezdődik a levél, „Nem tartom magamat többé alkalmasnak arra, hogy a Szent Korona Szövetség ügyeit vezessem. Mire előreláthatólag nyáron hazatérhetek, ötnegyed éve voltam távol. Orvosom szerint azonban azon túl is sokáig actió- és munkaképtelen leszek. De különben is az otthoni politikában olyan megváltozott helyzet állott be, amelybe sehogyan nem tudnám beletalálni magamat. Tudom, hogy az utóbbi években sokan helytelenítették és a hátam mögött kritizálták azt az aktív, harcos, népi mozgalomra támaszkodó legitimizmust, amelyet Grigerrel együtt kezdeményeztem. Pedig ma is, miután ez az irány megbukott, egyedül ezt a próbálkozást találom helyesnek... Hogy a hitlerizmus akkora erővel tört előre Magyarországon” azért az ő bírálóik is felelősek.16

Kája 1936 elejétől többször is meglátogatta a súlyos tüdőbaját Svájcban kezeltető nővérét, majd maga is megbetegedett és közel egy évet töltöttek együtt. A tartós együttlét a Károlyi-házaspárral kétségtelenül hatott nézeteire, meggyőződött arról, hogy nincs fontosabb politikai cél minden antifasiszta erő összefogásánál. E mellett megirigyelte kalandos, veszélyes, vándorló életmódjukat is. Nem tudni, valóban annyira súlyos volt-e egészségi állapota még 1937 nyarán is, mint Apponyinénak írta, de cselekvési vágyának nem tudott ellenállni: a polgárháborútól dúlt Spanyolországba ment, mint „Az Újság” és több nyugati - francia, angol, dán, holland - lap tudósítója. „Az Újság” írta halála utáni megemlékezésében:

„1937-ben hosszabb időt töltött a polgárháborús Spanyolországban. Emberbaráti kötelességének bőségesen eleget tett, mint ápolónő, egyes ottani kórházakban. Emellett a spanyol nép szenvedéseiről írt cikkekben, amelyeket francia, angol, dán, stb. lapok közöltek, sokban hozzájárult a pireneusi helyzet megismertetéséhez. A magyar sajtóban az Újság közölt annak idején spanyolországi cikksorozatot Andrássy Klára grófnőtől.” Ez az „Asszonyszemmel végig az égő Spanyolországon” című sorozat már 1938 elején jelent meg.17

15 PIL 704. f. 213. ő. e. Odescalchiné levele Károlyinéhoz 1935. október 8. (A két nővér levelezése meg fog jelenni Károlyi Mihály levelezésének készülő IV kötetében.)

16 MÓL Andrássy levéltár (P 4.) 1. doboz, 11. - A levél teljes szövegét közli Tóth Vásárhelyi E. Gróf Andrássy Klára i. m.

17 Tóth Vásárhelyi Éva idézett munkájában több részletet közöl ebből a cikksorozatból.