A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1920. október
418 FAZEKAS CSABA féle sorozatból, pedig mind az időpont, mind a beszéd, mind a Prohászka-életút megfelelő állomása megérdemli az utókor figyelmét. A Prohászka-beszédek jelentős részét összefoglaló kötetben4 a szerkesztő, Schütz Antal arról ír, hogy válogatásakor azt tartotta szem előtt, hogy csak bizonyosan a püspöktől származó szövegeket jelentessen meg, „híven, amint ő megalkotta”.5 Idegenkedett azoktól a többnyire litografált, vagy kisebb részben nyomtatott sajtótermékekben megjelent szövegektől, amelyek „hiányos steno- grammoknak [= gyorsírással készült jegyzeteknek] sokszor kínosan hiányos, részben egyenest hibás áttételei”. Úgy vélte, hogy nem méltók Prohászka szellemi hagyatékához azok a szövegek, amelyek nem bizonyosan a szerzőtől vagy az ő jóváhagyását követően kerültek a nyomdába, illetve nem „hiteles gyorsírói följegyzés alapján vannak közölve”. E szerkesztői szándék természetesen utólag is méltánylandó, ugyanakkor a válogatásából általa tudatosan kihagyott beszédek hozzáférhető szövegeit is fontosnak tartjuk. Maga Schütz is elismerte, hogy az általa kihagyott szövegeknek is komoly értékei vannak, „tartalmaznak azok sok prohászkai gondolatot, sőt fogalmazást; s hivatott kezek sok gyöngyöt tudnának kimenteni azokból a zavaros vizekből is”.6 A Prohászka beszédeit gyakran hallgató, és saját bevallása szerint azokat jól ismerő, egyébként a gyorsírásban is jártas Schütz azonban kissé következetlennek tűnő eljárást követett. Egyrészt az összegyűjtött munkák egyes köteteinek kialakításakor szabadosán kezelte a műfaji határokat. A beszédeket tartalmazni hivatott XIII. kötet fejezeteit az alábbi szerint alakította ki: „Szentbeszédek” (1892-1907); „Dominus Jesus” (a budapesti egyetemi templomban 1903 tavaszán tartott nyolc beszéd); „Katholikus nagygyűlési beszédek” (1900-1926); „Főrendiházi beszédek” (1907-1918); „Vegyes beszédek” (1902-1912). Úgy indokolta eljárását, hogy „a nagygyűlési és főrendiházi beszédek teljes gyűjteményei, mint történeti dokumentum-sorozat is külön értéket jelentenek”. (Prohászka 1905-ben lett székesfehérvári püspök, innentől kezdve 1918-ig a főrendiház tagja.) Ugyanakkor 1920-1922 között a Horthy-kor nemzetgyűlésében is képviselő volt, ekkori beszédei viszont a sorozat XXII. kötetébe kerültek,7 beillesztve Prohászka - egészen más műfaji természetű, sajtócikként megjelent - publicisztikai írásai közé, melyekbe egyébként egy-két más beszéd szövegét is betagolta, pusztán az időrendi sorrendiség alapján.8 Visszatérve a XIII. kötetre, abban Schütz az általában évente tartott Országos Katolikus Nagygyűléseken tartott Prohászka-beszédek mindegyikét közölte, kivéve az 1920. illetve az 1924. évieket, alábbiakban előbbi közlésére vállalkozunk.9 Az első országos katolikus nagygyűlést 1900-ban tartották, ezzel 4 Prohászka Ottokár: Élet igéi. Beszédek. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1928. POÖM XIII. 5 Schütz Antal: Bevezetés. In: POÖM. XIII. V-VII. 6 Uo. V 7 Prohászka Ottokár: Iránytű. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. POÖM XXII. 225-233., 245-259. 8 Például az Ébredő Magyarok Egyesületében tartott két szónoklatát, 1. uo. 286-291., 331-337. (Schütz téves dátumozásával, 1. uo. 353.) stb. 9 Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár a XVI. Országos Katolikus Nagygyűlésen, 1924. október. In: Prohászka-tanulmányok, 2009-2012. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, 2012. 153-174.
