A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Anderle Adám: A kubai forradalom előtörténetéhez. A Kubai Aprista Párt (1933-1937)
410 ANDERLE ÁDÁM De - jegyzi meg Tabares - e tárgyalások során „a diktatúra, az ABC, az autentikusok, az apristák arra törekedtek, hogy megakadályozzák a Kommunista Pártot, hogy a Konferencián részt vevők előtt kifejthesse véleményét Tabares e véleménye egyébként, negatív értelmezésén túl arra is utalhat, hogy a PÁC komoly befolyású párt volt, s nem a „kisebb szervezetek” közé tartozott. Tabares del Real egy másik munkájában a következőket írja meglehetősen negatív tónussal, de zavarba ejtő kétértelműséggel is: „Nem hiányoztak álforradalmi és reformista csoportok és egyének, akik az imperializmussal és a kubai oligarchiával kacérkodtak, támadva így a forradalmat, amely éppen súlyos sebet kapott. Ezek között található a Kubai Aprista Pártnak nevezett csoport, amelyet annak az APRA-nak eszméi inspiráltak, amelyet kontinentális törekvések jellemeztek, s amelyet néhány évvel előbb Haya de la Torre, észak-amerikanista ügynök alapított. ”u Több probléma is van ezzel az idézettel. Mindenekelőtt az, hogy az APRA alapítójának USA-felé való mozgását, amely a második világháború alatt és után lesz jellemző, visszavetíti a 30-as évekre. S a kubai Julio Antonio Mellára hivatkozik - kevés indokkal -, aki „előre látta” Haya „imperialistabarát törekvéseit”.13 14 15 Eszerint a PÁC imperialista-barát lett volna Tabares szerint? Ám akkor mit jelent a „pseudorevolucionario”, tehát az álforradalmi és reformista jelző a PÁC esetében? Az azonban kétségtelen, hogy a PÁC álláspontja 1935 májusának első napjaiban igen kemény volt, s a „kommunisták szélsőségesen katasztrófikus politikájáról” beszélt, amint ezt 1935 május 7-i közleményükben olvashatjuk. Ám, a PÁC e reakciója érthető és indokolt volt 1935 elején, mert a kubai Kommunista Párt, szakszervezeti központjával (CNOC) együtt előkészítetlenül és szövetségesek nélkül robbantott ki márciusban általános sztrájkot, amely vereséget szenvedett. A vereség Batista diktatúrájához vezetett, és az összes demokratikus erő illegalitásba szorulását eredményezte.16 Ez a megjegyzés Tabares Guiterasról írott könyvében szerepel, s Tabares véleményét természetesen Guiteras sorsa is motiválta. A PÁC nyilatkozata utáni napon („24 horas antes de Morillo”), május 8-án ugyanis Batista pribékjei megölték Antonio Guiterast, a nemzeti antiimperialista küzdelem emblematikus és karizmatikus személyiségét. A forradalom ügye, kétségkívül „súlyos sebet kapott”. Az említett két tekintélyes kubai történész véleményében tetten érhető ellentmondások és kérdőjelek arra ösztönöztek, hogy újraolvassam korábbi levéltári jegyzeteimet, összegyűjtött dokumentumaimat, a sajtóban gyűjtött adatokat, s tanulmányozzam a legújabb szakirodalmat. És ne csak újraolvassam, de 13 Tabares del Real, J. A.: La revolución i. m. 231. 14 Tabares del Real, J. A.: Guiteras i. m. 453. 15 Julio A. Mellw. „Comunismo, leninismo o „arpismo” ingenuo”, In: Pensamiento revolucio- nario cubano, La Habana, 1971, Tomo L, 337-353. 16 Navarro, C. J.: Cuba, el desafio del yugo y estrella. i.m. 119-124.
