A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - IV. - Anderle Adám: A kubai forradalom előtörténetéhez. A Kubai Aprista Párt (1933-1937)

A KUBAI APRISTA PART (1933-1937)

409

ideologizálta az ősi (taino) indián kunyhót és faszerszámokat, sem hagyott nyomot. ”9

Soto ezen idézete utalás az Atuey nevű folyóiratot kiadó havannai fiatal értelmiségiekre, akik 1927-1928-ban a spanyolok ellen lázadó indián vezér, Atuey nevét választották folyóiratuk nevéül - egyébként valószínűleg másolva a perui APRA indigenismóját. A folyóiratot Enrique de la Osa irányította, s ma e lapot a latin-amerikai historiográfia a kontinens első aprista folyóiratának tekinti. Az Atuey azonban az APRA nézetei mellett helyet adott más kubai baloldali gondolkodók írásainak is. Hirdetéseit is a baloldali értelmiség adta, mint például a 20-as évek két kiemelkedő fiatal havannai gondolkodója, Juan Marinello és Roig de Leusenring, akik mint ügyvédek, irodájuk hirdetéseivel támogatták a lapot. Állandó szerző volt a perui Victor Raúl Haya del la Torre, az APRA alapítója, de más perui apristákat is olvashatunk, például Manuel Seoanét. A radikális baloldali Juan Marinello vagy a bolíviai, Trockijjal rokonszenvező Tristán Marof írásai ugyancsak megtalálhatóak voltak a lapban.10

Bizonyos értelemben az Atuey folyóiratnak hasonló volt a karaktere és felfogása mint a Jósé Carlos Mariátegui által alapított limai Amautának: az imperialista-ellenes, demokratikus, nemzeti eszmék fóruma lett. Az Atuey folyóirata ezen időszakban markáns obrerista („demokratikus szocializmus”) vonásokat is mutatott.

A folyóiratot tehát messze nem a Soto által említett idiotizmus jellemezte. Jó példa erre Enrique de la Osa 1928. augusztusi írása, amelyben Machado diktatúráját vette célba. „Diktátor? Igen ,diktátor!” volt a cikk címe, amely miatt a szerzőt bebörtönözték, majd a lapot is betiltották. És az Atuey szerzői a forradalmi években, 1929-1933 között aktívan küzdöttek Machado ellen, maga de la Osa kétszer is börtönbe került ismét.11

Lionel Soto azonban másutt mintha fontosnak látná a PAC-nak a kubai politikai küzdelmekben játszott szerepét: „Mindazonáltal az aprizmus, mint ideológia, rányomta bélyegét bizonyos politikai csoportosulásokra, amelyek az 1933-as forradalom után születtek. Ennek az ideológiának és politikai koncepcióinak az elemeit mind a jobb mind a baloldalon megtalálhatjuk: ott vannak a félfasiszta ABC szervezetében, a nemzeti reformista PRC (Kubai Forradalmi Párt), sőt, a nemzeti forradalmi Jővén Cuba programjában is. Nyomait 1947-ig tudjuk követni, a Kubai Néppárt (Ortodoxok) megalapításáig.12

Jósé Antonio Tabares del Real 1935 első heteiről beszélve azt írja: „ Az ellenzék létrehozta a Forradalmi Egységfront nevű formációt, hogy tárgyalásokat kezdjen a rendszerrel. E Frontban az ABC, a PRC(A), a Havannai Egyetem, az APRA, a Jővén Cuba és néhány kisebb szervezet vett részt...”

9 Soto, L.: La revolution de 33. i. m. 486. Az idézet folytatása: „Kuba, a feketék és fehérek országa, ahol, ahogy Guillén mondja, minden kevert, a legnagyobb intellektuális komolysággal találkozunk, amely a régi afrikai kulturális gyökereket tanulmányozza.” Soto véleménye egyébként igaztalan. A kubai apristák erős figyelmet fordítottak a fekete-problémára. Lásd például Alberto Arredondo'. Los negros en Cuba. La Habana, 1936. című munkáját.

10 Anderle A: Algunos problémás i. m. 7-22.

11 Vollends, s.p.

12 Soto, L.\ La revolution de 33. i. m. 486.