A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Anderle Adám: A kubai forradalom előtörténetéhez. A Kubai Aprista Párt (1933-1937)
Anderle Adám A KUBAI FORRADALOM ELŐTÖRTÉNETÉHEZ A Kubai Aprista Párt (1933-1937) A kubai historiográfiában különleges helye van az 1959-es forradalom előtörténetének. Ennek, az egyébként érthető érdeklődésnek azonban meglehetősen sajátos jellegzetességeit is megfigyelhetjük. Mindenekelőtt: nagy hangsúlyt kapnak a forradalom gyökerei és közvetlen előzményei, miközben a forradalom legitimációjának történeti igazolása is hangsúlyt kap e művekben. Középpontba természetesen a forradalmi előzmények kerülnek, különösen a közvetlen előzményeket jelentő évtizedekben (1933-1959). Ebben az érdeklődésben azonban az első Kubai Kommunista Párt (1925) szerepét a kubai történetírás túlértékeli, s indokolatlanul középpontba állítja.1 Más politikai pártok és mozgalmak csak kisebb figyelmet kapnak, s megítélésük - pozitív vagy negatív - a kommunistákhoz való viszonyukban kap értelmet. A kommunisták tevékenysége a norma, és sokszor erőteljesen apologetikus tónussal olvashatunk csupán tevékenységükről és az eseményekre történő befolyásukról.2 Ugyanakkor ennek a figyelemnek erőteljes gyengeségei is látszanak, és jelentős egyensúlyvesztésre utalnak a történelmi kutatások tematikai érdeklődését illetően. A kubai historiográfia kevés figyelmet fordít a más, nem-kommunista pártokra és mozgalmakra, nagyon keveset tudunk a jobboldali mozgalmakról, s mindmáig alig olvashatunk e korszak politikáját meghatározó személyiségekről (Batista, Grau San Martin, Chibas, Mendieta, stb.). Jósé Antonio Tabares del Real hatalmas és izgalmas monográfiája Antonio Guiterasról inkább kivétel.3 Magam az 1970-es évek elején kutathattam először Kubában, ahol a kontinentális hatású perui APRA (Amerikai Népi Forradalmi Szövetség, Alianza Popular Revolucionario Americana,) kubai hatását, befolyását vizsgáltam,4 s közben feltártam és rekonstruáltam a Kubai Aprista Párt (Partido Aprista Cubano, PÁC) tevékenységét fennállásának éveiben, 1933-1937 között. E kuta1 Louis A. Pérez: In the Service of the Revolution: Two Decades of Cuban Historiography. 1959-1979. Hispanic American Historical Review. 60 (1) 1980, 79-89. 2 Jósé Cantón Navarro: Cuba, el desafio del yugo y estrella. La Habana, 1996, 105-135. 3 Frank Argote-Freyre: In search of Fulgencio Batista: a reexamination of prerevolucionary cuban scholarship. Revista Mexicana del Caribe. Ano 6, No. 11, 193-227. Robert Whitney: The Arquitect of the Cuban State: Fulgencio Batista and Populism in Cuba, 1937-1940. Journal of Latin American Studies. No. 32. 200, 435-459. Jósé Antonio Tabares del Real: Guiteras. La Habana, 1973. 4 Anderle Adám: Movimientos politicos en el Peru entre las dos guerras mundiales. La Habana, 1985. A monográfia, első európai történész munkájaként, 1980-ban elnyerte a Casa de las Américas kontinentális tudományos díját (Premio Casa de las Américas), amely a perui gondolkodó emlékére ez évben a Premio Extraordinario Jósé Carlos Mariátegui nevet kapta.