A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - III. - Hermann Róbert: Kísérlet az önálló magyar hadtudomány megteremtésére 1790-1867
368 HERMANN ROBERT zéseket sem.19 Maradt tehát a hadtudósok „vigasz-ága”, a hadtörténelem, azon belül az önálló magyar államiság korának, illetve egyes magyar alakulatok dicsőségének bemutatása.20 Összefoglalva: a reformkorban kialakultak az önálló magyar hadtudomány személyi, intézményi és nyelvi feltételei, de Magyarország alávetett helyzete miatt ezekkel nem lehetett élni. Megszületett a magyar katonai szaknyelv, de a hadseregben nem alkalmazták. Törvény született az önálló magyar tisztképzésről, megvolt hozzá az épület, de az oktatást nem engedték megindítani. Voltak a nemzetközi szakirodalmat nyomon követő magyar hadtudósok, akiknek külön alosztálya volt az Akadémián - csak éppen nem jelentethették meg azt, amit szerettek volna. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy mennyire nem foglalkoztak a magyar hadtudományi irodalom 17-18. századi műveivel. Igaz, ezek jelentős része ekkor még kéziratban volt; Zrínyi Miklós hadtudományi munkáit is csak az 1850-es években fedezte fel - a magyar irodalomtudomány. 1848-1849-ben a magyar hadtudomány lehetőségeiben és helyzetében komoly változás következett be. Létrejött a független felelős magyar kormány, amelynek volt külön hadügyi (honvédelmi) tárcája is. Számítani lehetett arra, hogy a népképviseleti országgyűlés végre törvényt hoz az önálló magyar katonai felsőoktatási intézményről, a Ludoviceumról. Megszűnt a cenzúra, azaz az önálló magyar hadügy többé nem számított tiltott témának. Megszületett a magyar hadsereg (honvédsereg), azaz volt egy olyan szervezet, amely kimondottan igényelte a magyar katonai szaknyelvet. A gyors változás - és a rövidesen bekövetkező háború - azonban lehetetlenné tette a korábbi előzmények átültetését a gyakorlatba. A meglévő magyar katonai szaknyelvet csak a hivatali érintkezésben alkalmazták, de a honvédsereg nagy részénél a taktikai és stratégiai utasításokat, a napiparancsokat németül adták ki - miután a tisztikar nagyobb részét alkotó volt császári-királyi tisztek többsége a német katonai terminológiát (az ún. Armeedeutsch-ot) ismerte.21 Kivételt tudomásunk szerint egyedül a Perczel Mór vezetése alatti csapatok (Mura-menti hadtest, Középponti Mozgó Sereg, IV hadtest, Közép-Tiszai Hadsereg) képeztek. Józef Bem tábornok, az erdélyi hadsereg parancsnoka hadijelentései jelentős részét franciául írta; s akinek ezek egy részét lediktálta, nem más volt, mint a szabadságharc költője, Petőfi Sándor.22 19 Váli Béla: A „Tudományos Hadász” története. Hadtörténelmi Közlemények, 3. (1890) 419-421.; Acs Tibor: Egy ismeretlen akadémiai pályázat sorsa. A Magyar Tudományos Akadémia első hadtudományi pályázata 1847. Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998) 1. 284-291. A cenzúra még a hadsereg keretein belül mutatkozó szépirodalmi kísérletekre is hisztérikusan reagált. Böhm Jakab: Lant és Kard. A cs. kir. hadsereg katonáinak és altisztjeinek irodalmi kísérletei 1844-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 85. (1972) 1. 134-142. 20 L. erre Acs Tibor: Pa elfelejtett első katona akadémikus - Kiss Károly (1793-1866). Hadtörténelmi Közlemények, 95. (1982) 1. 26-56. 21 Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. I. k. Bp., 1885. 61-63. A szabadságharc katonai szaknyelvére 1. Markó Árpád: Adalékok a magyar katonai nyelv fejlődéstörténetéhez. VI. közlemény. Hadtörténelmi Közlemények, 74. (1961) 1. sz. 212-232. 22 Petőfi Sándor levelezése. Sajtó alá rendezte: Kiss József, V Nyilassy Vilma és H. Törő Györgyi. Petőfi Sándor összes művei. VII. k. Bp., 1964. 531-550.
