A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - III. - Hermann Róbert: Kísérlet az önálló magyar hadtudomány megteremtésére 1790-1867

A német mellett a francia hadtudományi irodalom eredményeinek átülte­tésére is számos kísérlet történt. így az 1827-ben Párizsban megjelent „Maximes de guerre de Napoleon” című kötet Kiss Károly magyar fordításában - és Károly főherceg munkái alapján készült kommentárokkal - már 1828-1829-ben hét fo­lyatásban megjelent a Felső Magyar-országi Minerva című folyóiratban. A már említett Raksányi Imre több munkájában is hivatkozott Henri Jomini és August Frederic Louis Marmont marsall hadtudományi munkáira, de több más francia szerző műveit is ismerte. Kiss Károly és Raksányi is figyelemmel kísérte a német és a francia hadtudományi-hadtörténeti irodalmat, mint ezt az általuk összeállított szakbibliográfiák is bizonyítják. (Raksányi egy 1848-as művében egy ugyanabban az évben megjelent porosz munkára is hivatkozik.15) Sokkal kevésbé jeleskedett a magyar hadtudomány az önálló művek alko­tásában. A legújabb kutatások szerint 1790 és 1847 között összesen 107 hadtu­dományi munka jelent meg Magyarországon vagy magyarországi szerzőktől a Habsburg-monarchia területén. (Ebben a számban a hadtörténeti jellegű mű­vek nem szerepelnek.) Ebből összesen 51 volt magyar nyelvű munka, de közü­lük 41 szabályzat, törvény vagy törvénymelléklet. A fennmaradó 10 munka kö­zött van két szótár, négy fordítás, s csupán négy olyan mű akad, amely önálló alkotásnak tekinthető,16 bár ezek egyike is inkább az idegen nyelvű szakiroda- lom kompilációjának tűnik.17 A maradék három mű megjelenési éve 1790 (az utolsó török háború után), 1807, s 1845. (Ez utóbbi munka, Korponay János „Hadi földírás”-a második kötete már 1848 májusában látott napvilágot.18) Mindennek persze nem a magyar hadtudósok lustasága volt az oka, hiszen némelyikük egyéni írói teljesítménye kimondottan imponáló volt. A hadtudo­mány magyar nyelvű művelésének nem volt saját orgánuma; a cenzúra nem tűrte a birodalmi hadügyet áttételesen bíráló elméleti munkákat; s nem kedvel­te az önálló magyar fegyveres erő távlati megteremtésével kapcsolatos érteke­KÍSÉRLET A MAGYAR HADTUDOMÁNY MEGTEREMTÉSÉRE 1790-1867 367 15 Acs Tibor. Raksányi Imre hadtudományi munkássága a reformkorban. Hadtörténelmi Közle­mények, 87. (1974) 463-493.; Acs Tibor: Tudós és katona. Kiss Károly élete és hadtudományi mun­kássága. (1793-1866) Bp., 1982. 81-117. 16 Pászti László: Hadi tzikkelyek, tábori utasítások és a többiek... Magyar hadtudományi mun­kák bibliográfiája, 1790-1849. Hadtörténelmi Közlemények, 120. (2007.) 1005-1079. 17 A hadi mesterséget tárgyazó szükségesebb tudományoknak summás elő-adása. A leg-jobb régi, és újjabb írókból öszve-szedve. Jung János a magyar nemes fel-kelő seregnél volt f. hadn. adj. I. k. Pest, 1807.; II. k. uo., 1808. A munkára 1. Ballá István: A feledés homályából... Jung János Hadi mesterséget tárgyazó könyvéről. Hadtörténelmi Közlemények, 98. (1985) 858-876. 18 A mostan folyó török háborúra tzélozó gondolatok, melylyeket gróf G. J. magyar lovas gene­rális O nagyméltósága írt 1789. esztendőben. Mostan pedig a’ vitézkedni kívánó magyar ifjaknak kedvekért, edjszersmint a nemes bandériumokból a Mars mezejére ki-szállani vágyódokért közre botsáttatott. Pozsonjy] - Komárom, 1790.; Hadi tudomány, mellynek némelly fö-tzikkelyjeit kéz-írás­ba foglalta egy nevét eltitkolni akaró tudós, és nagy méltóságú hazafi. Eredeti valóságában kiadta, és bévezetéssel megtoldotta Szekér Aloysius Joachim, most nemes Splényi Gyalog-Regementjének tábo­ri papja. Pest, 1807.; Hadi földírás. írta Korponay János, cs. kir. főhadnagy, s magyar academiai leve­lező tag. I. kötet. Hadi földírás elmélete; Európa általában; Orosz álladalom és Krakó Köztársaság. Pest, 1845.; II. k. Első rész. Európai Török-álladalom, Görögország, és a Jóniai szigetek Köztársasá­ga. Kecskemét, 1848.

Next

/
Oldalképek
Tartalom