A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Zsoldos Attila: Hűséges oligarchák
352 ZSOLDOS ATTILA az önkényesen kivetett vámokat megszüntetik és újakat nem állítanak, miként várakat sem építenek királyi engedély nélkül; a nemességet nem kényszerítik saját bíróságuk elé, ellenben hagyják a király bíráit ítélkezni; a hatalmuk alatt álló megyékben a nemesség szabadon szolgálhat a királynak vagy bárki másnak; maguk pedig hűségesek lesznek az uralkodóhoz.38 A felsorolt feltételek éles fényt vetnek a „tartományiír” és az „oligarcha” közötti, említett különbségre, amennyiben világossá teszik Károly álláspontját: az Amadé-fíaknak oligarchaként nincs jövőjük az országban, ám engedelmes tartományurak lehetnek éppen. A nemesség szolgálatára vonatkozó pont egyfelől az Amadé-fiak „hatalma alatt álló megyékében élő nemesekről (nobiles quoscunque in quibuscunque comitatibus et terris sub potestate nostra constitutis) tesz említést tudniillik,39 ami nem értelmezhető másként, mint hogy a király továbbra is tartományurakként számol velük, másfelől az összes többi rendelkezés tételesen felsorolja a tartományúrral szembeállított oligarcha ismérveit, eltiltván az efféle magatartástól az Amadé-fiakat. Ezek - mellőzve ismételt felsorolásukat - röviden úgy összegezhetők: oligarcha az a tartományúr, aki a királyi hatalmat kizárja a tartományából és funkcióit önkényesen gyakorolja. Olyan ismérvek ezek, amelyek a korban nap mint nap megtapasztalhatok voltak bármiféle elméleti megfontolások boncolgatása nélkül is, s világossá tették a kortársak előtt - s teszik ma is - a különbséget Aba nembéli Amadé és a Drugetek tartományának működése között. A tartományúr és az oligarcha közötti különbség lényege tehát nem a király iránti hűség kérdésén keresztül ragadható meg: jellemző módon ez az elem csupán megbújik a kassai szerződés pontjai között, s még csak nem is az első helyen. Kétségtelen, hogy voltak olyan oligarchák, akik esetében az uralkodóval ápolt békés viszony időszakai sokkal inkább két kiadós verekedés közötti rövid erőgyűjtésnek tekinthetők, semmint normális állapotnak. E típus legjellemzőbb képviselője a trencséni nagyúr, Csák nembéli Máté, aki Eszaknyugat-Magyarországon építette ki az 1290-es évektől a maga szembetűnően agresszív és sikeres hatalmát.40 Joggal említhető még e vonatkozásban a későbbi tartomány alapjait a Nyugat-Dunántúlon már 1274 előtt kialakító Héder nembéli (kőszegi) Henrik utódainak némelyike.41 Voltak ugyanakkor a királlyal együttműködni kész, ha úgy tetszik, hűséges oligarchák is, mint Aba nembéli Amadé42 vagy Ákos nembéli István,43 közéjük sorolható Kán nembéli László is, aki vonakodva bár, de elismerte Károlyt urának,44 * sőt, a 38 1311. okt. 3.: RDES I. 391-392. 39 Uo. 392. 40 Személyére és pályafutására összefoglalóan 1. Pór Antal: Trencsényi Csák Máté 1260-1321. (Magyar történeti életrajzok) Bp. 1888.; Kristó Gyula-. Csák Máté tartományúri hatalma. Bp. 1973.; Kristó Gyula: Csák Máté. (Magyar História. Életrajzok) Bp. 1986. 41 Vö. Kristó Gyula: A Kőszegiek kiskirálysága. Vasi Szemle 29. (1975) 251-268.; Die Güssinger. Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihrer Zeit (13./14. Jahrhundert). Hrg. Heide Dienst, Irmtraut Lindeck-Pozza. Eisenstadt 1989., legújabban 1. Zsoldos Attila-, A Henrik-flak. A Héder nembéli Kőszegiek „családi története”. Vasi Szemle 64. (2010) 651-661. 42 Engel P: Az ország újraegyesítése i. m. 94. 43 Kis P: Ákos nembeli István i. m. 64-65., 76-77. 44 1310. ápr. 8.: Acta legationis cardinalis Gentilis. Gentilis bíbomok magyarországi követségének okiratai 1307-1311. (Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Series prima. Tomus secundus. Vatikáni Magyar Okirattár. Első sorozat. Második kötet.) Bp. 2000.2 374-375.
