A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Zsoldos Attila: Hűséges oligarchák

az uralkodó válasza.29 Az ország egy részét tartományok által kormányzó rendszer olyannyira működőképes volt, hogy I. Károly annak kiterjesztését határozta el olyan területeken is, ahol annak nem volt hagyománya. így jött létre az említett Druget-tartomány, így bízott öt megyéből - Biharból, Szatmárból, Szabolcsból, Szolnokból és Krasznából - álló országrésznyi területet 1317-ben Debreceni Dózsára Erdély nyugati előterében,30 és így építette fel 1319 és 1333 között a macsói bán szintén öt megyéből - Valkó, Bodrog, Szerém, Baranya, Bács - álló délvidéki tartományát.31 Debreceni Dózsa tartománya alig öt évig állt fenn: első és utolsó urának 1322-1323 fordulója táján bekövetkezett halála32 után fokozatosan leépült, a Druget-tartomány azonban kerek negyedszázadon át létezett, s csak 1342-ben számolta fel - máig ismeretlen megfontolásokat követve - I. Károly fia és utóda, Lajos,33 a macsói bán tartománya ellenben jóval túlélte megalkotóját, Károlyt, sőt, a 14. század végétől egy újabb megyével, Tolnával még ki is egészítették területét.34

Maga a tartományuraság tehát harmonikusan illeszkedett az ország kormányzásának hagyományos rendjébe, diszharmonikus, s ezért kiiktatandó elemmé akkor vált, ha a tartományúrból oligarcha lett. Ez utólagos okoskodásnak tűnhet, valamiféle erőszakolt játéknak a szavakkal, valójában azonban nem erről van szó: a két fogalom tartalmi különbségei jól meghatározhatók, amint azt a kassai szerződés meggyőzően bizonyítja.

Azt követően, hogy 1311 szeptemberének elején Aba nembéli Amadét a kassai polgárok városukban megölték,35 I. Károly megbízottai egyezséget hoztak létre Amadé özvegye és fiai, valamint a kassaiak között a viszály lecsendesí- tésére. Az egyezmény,36 amint arra többen is rámutattak, valójában egyfajta diktátum volt, mely a halott nagyúr hatalmának felszámolását célozta,37 s melyet az Amadé-fiak csak a pillanatnyi kényszertől vezéreltetve fogadtak el, hogy aztán az első kínálkozó alkalommal fellázadjanak ellene. A kikényszerített egyezségnek a király és az Amadé-fiak jövőbeni viszonyát szabályozó főbb pontjai a következők voltak: Amadé fiai átadják a királynak Újvár és Zemplén megyéket; a jogtalanul elfoglalt királyi birtokokat visszabocsátják az uralkodónak;

HŰSÉGES OLIGARCHÁK 351

29 Mint pl. Borsa nembéli Roland közismert esetében 1294-ben, vö. Lenkey Zoltán-Zsoldos Attila: Szent István és III. András. (Párhuzamos életrajzok a magyar történelem századaiból) Bp. 2003. 188-189.

30 Zsoldos Attila: Debrecen mint igazgatási központ a 14. század elején. In: Debrecen város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Bárány Attila, Papp Klára, Szálkái Tamás. Debrecen 2011. 53-65.

31 Engel P: Honor, vár, ispánság i. m. 914.; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I—II. (História Könyvtár - Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. I. 27.; Kristó Gy.: Tájszemlélet és térszervezés i. m. 149.

32 Vö. Engel P: Archontológia i. m. I. 2.

33 Engel P: Honor, vár, ispánság i. m. 907.; Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 25.) Bp. 1998. 43-44.; Piti Ferenc: Az 1342. évi nádorváltás. Századok 140. (2006) 435-441., vö. még Engel Pál: Nagy Lajos ismeretlen adományreformja. Történelmi Szemle 39. (1997) 145-148.

34 Engel P: Archontológia i. m. I. 206.

35 Vö. 1312. jan. 7.: Zichy I. 137.; 1312. jún. 14.: DL 68 680.

36 1311. okt. 3.: RDES I. 391-393. (vö. még 1311. okt. 7.: CD VIII/1. 405^12.).

37 Kristó Gyula: A rozgonyi csata. (Sorsdöntő történelmi napok 3.) Bp. 1978. 40^17.; Engel P: Az ország újraegyesítése i. m. 98-100.