A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Tózsa-Rigó Attila: Bécsi kereskedők keleti irányú kapcsolatrendszere és pozsonyi partnerei a 16. században
338 TÓZSA RIGÓ ATTILA a délnémet és az itáliai vállalkozók is egyre kisebb figyelmet szenteltek a bécsi piacoknak, ez pedig további forgalom- és tőkekiesést eredményezett.23 A bécsiek Pozsonyban Amint azt korábban említettem, a pozsonyi Tiltáskönyvben 168 olyan bejegyzés olvasható, amelyben bécsi polgár jelentett be követelést. A több mint félszáz ügyben legalább 106 bécsi polgárt sikerült azonosítani. A bizonytalansági tényező abból ered, hogy sok esetben a követelő fél örökösei, vagy rokonai szerepelnek a forrásban. A kapcsolattartás módját illetően fontos kiemelni, hogy 126 esetben nagy valószínűséggel személyesen jelentették be követelésüket a bécsiek, azaz nem alkalmaztak közvetítőt. A személyesen bejelentett tiltások ilyen nagy arányából minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a bécsiek napi kapcsolatban voltak pozsonyi partnereikkel és gyakran keresték fel őket saját városukban. A képviselők között az esetek nagy többségében (29 ügy) pozsonyiakat találunk, kilenc alkalommal bécsi volt a közvetítő is. A bécsieket a délnémet hitelezők is gyakran alkalmazták ilyen feladatra, a teljes anyagban legalább 21 esetben találkozunk bécsi képviselővel. Továbbá 23 ügyben szerepel még adósként bécsi polgár. Utóbbi két csoport tovább emeli a vizsgált bécsiek számát. Összességében mintegy 120-130 főre becsülhetjük azoknak a bécsieknek a körét, akik a vizsgált időszakban a forrás tanúsága szerint kapcsolatban voltak a nyugat-magyarországi város(ok) polgáraival. A kapcsolatrendszerben részt vevők valós köre ennél nyilvánvalóan tágabb volt, hiszen számos olyan bécsi is rendelkezhetett pozsonyi kapcsolatokkal, aki nem fordul elő a Tiltáskönyvben. Más forrásokban is találunk ilyen jellegű összefonódásokat, így az 1529-1557 közötti Végrendeleti Könyvből 25 olyan testamentumot ismerünk, amelyben a végrendelkező bécsi kapcsolato(ka)t említ.24 A század második harmadában tehát kiterjedt kapcsolati hálózat állt fenn a két város között. Visszatérve a Tiltáskönyv információhoz, a bécsiek tiltásainál igen magas azon esetek aránya (91%), amikor megadták az adósság összegét. A két város polgárai között lebonyolított pénzforgalom vizsgálatához össze lehet vetni az összes tiltásban megjelenő adósság-összegeket a bécsi tiltások hasonló adataival. Eszerint a bécsiek az átlagostól általában nagyobb összegekre jegyeztettek be tiltást. A bécsiektől származó, tíz forint alatti követelések kevesebb mint fele akkora részesedéssel szerepelnek (7,8%), mint ugyanezek az összegek a teljes anyagban. Az 50-200 forint közötti sávnak a bécsiek tiltásaiban nagyobb az aránya, mint a teljes adatbázisban. Míg a 200 forint fölötti tartomány az összes tiltáson belül a 20%-ot sem éri el, addig ugyanez az arány a bécsieknél 34% fölé emelkedik. Hat bécsi polgár követelésében emelkedik az összeg 1000 forint fölé, s a legnagyobb adósság 2400 forintot tett ki. 23 Landsteiner, E.: Zur Geschichte i. m. 73. 24 Említenek bécsi raktárt és árukészletet is. AMB MmB Protocollum Testamentorum 4 n 2 II. f. 243v.
