A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Tózsa-Rigó Attila: Bécsi kereskedők keleti irányú kapcsolatrendszere és pozsonyi partnerei a 16. században

BECSI KERESKEDŐK KELETI KAPCSOLATRENDSZERE A 16. SZAZADBAN 339 A bécsiek pozsonyi partnerei A bécsi hitelezők által adósként megjelölt személyek az esetek döntő több­ségében (129 tiltás) nagy valószínűséggel pozsonyiak voltak. Négy bécsi polgárt találunk az adósok között, továbbá olmützi és nürnbergi adós vagyonát is tiltot­ták bécsiek. A magyarországi partnerek között alacsony esetszámmal szerepel még kassai, körmendi, nagyszombati és szentgyörgyi polgár. Fontos kérdésként merül föl, hogy a bécsiekkel kapcsolatban álló pozso­nyiaknak milyen volt a társadalmi státusza. A vizsgált pozsonyiak közül az 1542/1543-as adójegyzékben 25 esetben ismerjük az adott polgár, vagy annak közeli rokona által fizetett adóösszeget.25 26 Ez a halmaz abban a viszonylatban je­lentős, ha figyelembe vesszük, hogy az említett 25 személy a Verbotbuchhan 54 olyan ügyben szerepel, amelyben bécsi polgár volt a hitelező. A vizsgált csoport vagyoni helyzete változatos képet mutat, a súlypont a szélső értékek felé gravi- tál. A 25 esetből hat személynél (illetve családnál) a fizetendő adó az átlagérték (3,1 fontdénár) alatt volt. További hat esetben átlagos, vagy attól csak kevéssel több adót kellett fizetnie a polgárnak (3-6 fontdénár). Négy személy az átlag kétszerese fölötti összeggel adózott. Végül azon pozsonyi családok közül, akik kapcsolatban álltak bécsiekkel és ismerjük az általuk fizetett adót, a legna­gyobb csoportot (kilenc család) azok képezték, akik az átlagos adó négyszeresét fizették vagyonuk után. Bár szűk az elemzési metszet, mégis arra következtet­hetünk, hogy a bécsiek pozsonyi partnerei elsősorban a város felsőközép- és felső rétegéből kerültek ki. Ezt erősíti még az a néhány személy, akik mellé nem tudunk adóösszeget rendelni, mégis más források vagy éppen maga a Tiltáskönyv információi azt mutatják, hogy jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolítottak, s ennek köszön­hetően nagy vagyonnal rendelkeztek. Az alábbiakban - figyelembe véve a ta­nulmány terjedelmi korlátáit - csak néhány ilyen személyt emelek ki. Gregor Feinnal szemben 18 alkalommal jegyeztek be tiltást, bécsi hitelezője mellett többek között délnémet, iglaui, breslaui és itáliai kereskedőkkel is kapcsolat­ban állt. Négy alkalommal követeltek tartozást bécsiek Thomas Dreilingtől és Wolfgang Reisnertől. A Dreiling-Reisner társaság marhakereskedelemmel fog­lalkozott, fő hitelezői nürnbergi és augsburgi vállalkozók voltak. A kamarai ira­tok szerint Dreiling 1547-ben 1500 marhát hajtott át Ovárnál Csehország irányá­ba.26 Rendkívül érdekes Wolf Han esete, aki egyfajta összekötő személyként érté­kelhető a nyugat-keleti irányú kapcsolatrendszerben. Han vagyonára 1554-1560 között négy bécsi hitelezője jelentett be tiltást. Egyikük Wilhelm Wülfing, aki hét alkalommal fordul elő a pozsonyi forrásban. Han nyugati irányú kapcsolatai túl­mutattak Bécsen, ugyanis nürnbergiekkel is voltak hitelügyletei. Keleti irányban pedig kassai és váradi kereskedővel volt kapcsolatban.27 Végül a pozsonyi politi­25 AMB MmB Taxa Registrum 3 d 3. 26 ÖStA FHKA Hofkammerarchiv (HKA) Hof'finanz Protokolle (HP) W. Nr. 197., E 1547. f. 4r. 27 A nürnbergiek és a váradiak kapcsolatához: Tózsa-Rigó A.: A pozsonyi Tiltáskönyv i. m. 1147.

Next

/
Oldalképek
Tartalom