A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Tózsa-Rigó Attila: Bécsi kereskedők keleti irányú kapcsolatrendszere és pozsonyi partnerei a 16. században

BÉCSI KERESKEDŐK KELETI KAPCSOLATRENDSZERE A 16. SZÁZADBAN 337

rártermékek (elsődlegesen szarvasmarha, kisebb részben bor), illetve a bányászati nyersanyagok voltak. Nyugat-Magyarország forgalmában a külföldi kereskedők között az ausztriaiak álltak az első helyen 10,3%-os részesedésükkel.16 A bécsiek által bonyolított forgalom árustruktürájában az élőállat 97,3%-ot tett ki, a Magyarországra szállított termékek 51%-át a kötött-szövött áruk, 17%-át fém- és üvegáruk tették ki.17

A Magyarországról kihajtott marhaállománynak a délnémet- és a cseh-mor- va térség mellett Bécs volt a legfontosabb felvevőpiaca. A város húsellátásában alapvető szerepe volt a magyarországi marhaimportnak. Számos adat mellett erre utal egy 1559-es rendelet is, amelyben a Bécs környéki településeknek megtiltották a marhafelvásárlást, mivel az veszélyeztette a főváros ellátását.18 Az 1569-es bécsi vásári rendtartás az árszabályozás és az ellátás érdekében szintén tiltotta a felvásárlást nagy tételben.19 Legkésőbb a század utolsó évtizedeire tendenciaváltás következett be a magyar marhaexportban. Ekkorra a kivitel fő elosztó-központja a morva Auspitz (ma Hustopece) lett.20 Auspitz forgalma korábban is jelentős volt, feltételezhető, hogy a Bécs kárára bekövetkező súlypontmódosulás már a század közepén megindult.21

A magyar marhakivitel nem mindig a korábban általánosan leírt forgató- könyv szerint zajlott, azaz a délnémet kereskedő-vállalkozók nem kizárólag csak Bécsben vásárolták fel a szükséges állatállományt. A század közepétől egyre gyakrabban fordult elő, hogy magyar területen vették meg a marhákat. így 1573-ban egyedül az augsburgi Pallér társaság emberei május és október között 6110 marhát vásároltak nagyrészt pozsonyi, óvári és szenei kereskedőktől.22

A magyar marhaexportban a 16. század második felében bekövetkező irányváltás, valamint a németek és az itáliaiak támasztotta felvásárlási konkurencia negatívan hatott Bécs gazdasági életére. A századforduló idején jelentkező ellátási nehézségeken túl problémát jelentett, hogy a bécsiek által gyártott és/vagy forgalmazott iparcikkek számára is csökkentek az értékesítési lehetőségek, végül a magyar tőzsérek elmaradásának további következménye volt, hogy

16 Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Bp. 1988. 233. Korábbi munkájában 11% szerepel: Uő: Der Außenhandel Ungarns am Anfang des 16. Jahrhunderts. In: Der Aussenhandel Ostmitteleuropas i. m. 94.

17 Ember Gy.: Magyarország nyugati i. m. 389.

18 Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. Regesten V Bd. 1. Abt. Hrsg. Albert Starzer. Wien 1906. 5406. sz. regeszta 114.

19 Alexander Gigl: Geschichte der Wiener Marktordnungen vom 16. Jahrhundert an bis zu Ende des achtzehnten. Wien 1865. 92-93.

20 Landsteiner, E.\ Strukturelle i. m. 192.

21 A hipotézishez egy 1543-as adat szolgált alapul. Ebben az évben egyetlen alkalommal 6000 marhát hajtottak Auspitz felé. Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Finanz- und Hofkammerarchiv (FHKA) Niederösterreichische (NÖ) Gedenkbücher (GdB) W. Nr. 54. 1543. f. 59r. Landsteiner a velencei irány forgalmát az 1570-es években évi 15-20 000 marhára becsüli. Ennek fényében az egy alkalommal Auspitz felé hajtott 6000 marha jelentősnek mondható.

22 Ezt a tendenciát erősítette, hogy 1556-tól beutazási tilalmat adtak ki a „rác” és a „török” marhakereskedőkre. Erich Landsteiner: Zur Geschichte des Wiener Ungarnhandels am Ende des 16. Jahrhunderts. In: Tanulmányok a 60 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. Fons 9. (2002) 71.