A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Tózsa-Rigó Attila: Bécsi kereskedők keleti irányú kapcsolatrendszere és pozsonyi partnerei a 16. században

sem, így a spatial turn módszertani súlyponteltolódását mérséklendő, ki fogok térni a kereskedelmi tevékenységre is.

BÉCSI KERESKEDŐK KELETI KAPCSOLATRENDSZERE A 16. SZÁZADBAN 335

Bécs szerepe a közép-európai gazdasági rendszerben

Erich Landsteiner Bécs pozícióját az egyik legfontosabb kontinentális kereskedelmi tengely, a dunai útvonal forgalmában szemléletesen egyfajta fordítókorongként értékeli, amelyen megfordultak a német- és az osztrák területek, valamint a délkelet-európai térség árui.7 Ehhez illeszkedik az az általánosan elfogadott nézet, miszerint a magyarországi kereskedők számára az osztrák, a délnémet és részben az itáliai kereskedőkkel fenntartott gazdasági kapcsolat centruma Bécs volt, melyen túl nemigen vitték áruikat, itt bonyolították le üzleteiket helyi közvetítők segítségével. Az elmélet szerint hasonló funkciót töltött be a város a délnémet kereskedők keleti irányú tevékenységében is.

Bécs központisága abból adódott, hogy itt futott össze két fontos kereskedelmi útvonal: az egyik a dunai útvonal volt, a másik Velence felől Bécsen át a cseh-morva és a sziléziai térséggel teremtett összeköttetést.8 A geostratégiai helyzet mellett annak is nagy szerepe volt, hogy a Habsburgok rezidenciavárosa maga is óriási piacot kínált. Mindennek ellenére Bécs gazdasági jelentősége erősen csökkent a 16. század első felében. A bécsi polgárságnak, mint piacalakító tényezőnek a jelentőségvesztését elsősorban a tőkehiány okozta. A szinte kizárólag privilégiumaikra hagyatkozó bécsiek nem vehették fel a versenyt az erősebb üzleti tőkével bíró délnémet kereskedőkkel. A bécsiek tevékenysége ekkorra elsősorban a szomszédos térségeket összekötő interregionális áruforgalom lebonyolítására szorult vissza.9

Bécs fent említett fordítókorong-funkciója a kelet-nyugati irányú forgalomban valójában csak az egyik irányban igazolható. A források azt mutatják, hogy a magyar kereskedők - legalábbis a 15. század utolsó éveiben, illetve a 16. század első két harmadában - nemigen tevékenykedtek Bécstől nyugatra. A Bécstől keletre eső régiókkal fenntartott multilaterális kapcsolatrendszerben azonban már nem értékelhetjük a város szerepét ennyire egyoldalúan.

A délnémet vállalkozók és a nem bécsi osztrák kereskedők keleti irányú tevékenységében egyaránt fontos szerepe volt a Bécstől keletre eső területek7 Erich Landsteiner. Strukturelle Determinanten der Stellung Wiens im interregionalen Handel. In: Wien. Geschichte einer Stadt. Hrsg. Peter Csendes-Ferdinand Opll. Bd. 2. Wien-Köln-Weimar 2003. 188.

8 Landsteiner, E.: Strukturelle i. m. 187.

9 Max Kratochwill: Wien im 16. Jahrhundert. In: Die Stadt an der Schwelle zur Neuzeit. Hrsg. Wilhelm Rausch. Bd. IV Linz 1980. 75., 83-84., 88-89. Az itáliaiak is egyre nagyobb versenyt jelentettek. Othmar Pickt: Der Handel Wiens und Wiener Neustadts mit Böhmen, Mähren, Schlesien und Ungarn in der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts. In: Der Aussenhandel Ostmitteleuropas i. m. 323-324. Valamelyest ellensúlyozta a visszaesést, hogy az 1530-as évektől egyre jelentősebb igazgatási központtá vált Bécs. Valójában a fogyasztás a század második harmadában, a központi kormányzati, igazgatási szervek kiépülésével ugrott meg, ekkorra a bécsiek már jelentősen veszítettek kereskedelmi kiváltságaikból, így összességében nagymértékben átalakult a város gazdasági struktúrája. Andreas Weigl: Die Haupt- und Residenzstadt als Konsumtionsstadt. In: Wien. Geschichte einer Stadt i. m. 138.