A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Solymosi László: Szőlőbirtok és oklevéladás a középkori Magyarországon

tevékenységük nem csekély részét.44 Forgalmukat növelte, hogy a 15. században a plébániaegyház plébánosa és világi gondnokai (vitrici) közösen gyakorta eladták az intézmény adományba kapott szőlejét.45

Visszatérve a salvo iure nostro formulához, megállapítható, hogy azt a városi oklevelek nem tartalmazzák, míg a káptalanok és konventek okleveleinek egy részében szerepel, méghozzá azokban az oklevelekben, amelyek az egyházi intézmény saját tulajdonában levő szőlőhegyének birtokforgalmáról szólnak függetlenül attól, hogy a jogügylet kik között jött létre. A káptalan vagy kon- vent ezzel a maga földesúri jogait védte, nevezetesen a járadékfizetés változatlan fennmaradását biztosította. Azokból az oklevelekből, amelyekben az egyházi intézmények mások szőlőhegyének birtokforgalmát örökítették meg, a formula hiányzott, mivel használata nem volt indokolt.

Hogy a földesúri jogok védelmére szükség volt, azt megerősíti a paloznaki bortized-perben 1277-ben felbukkanó formula.46 A szőlőbirtokosok különféle indokokkal kísérelték meg elkerülni a bortized megfizetését. Azzal is érveltek, hogy a szőlőt vásárolták. Az egyházi bíróságon az egyházjogászok azzal utasították vissza érvelésüket, hogy a szőlőt terheivel együtt kell átruházni (res cum suo onere transire debet).47 Idézték a kánonjogi formulát (rés cum onere suo transit), amely 1215-ben a IV Lateráni Zsinat végzései között szerepel,48 s innen került be a csaknem teljes zsinati anyaggal együtt IX. Gergely pápa dekretális gyűjteményébe (Liber Extra).49 A kánonjogászok némelyike talán még azt is tudta, hogy a megfogalmazás a római jogból származik.50 A birtokátruházás gyakorlatában ez a jogelv érvényesült mind az egyházi, mind a földesúri terhek tekintetében.

SZŐLŐBIRTOK ÉS OKLEVÉLADÁS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 321

44 Itt elsősorban a Somogyvári Formuláskönyvre (lásd a 34. jegyzetet), Magyi János közjegyző által összeállított munkára (Martinus Georgius Kouachich: Formulae sollennes styli in cancellaria curiaque regum, foris minoribus ac locis credibilibus authenticisque regni Hungáriáé olim usitati. Pesthini 1799. 155-458), egy dél-magyarországi formuláskönyvre (DL 39 101, vö. Irányi Béla: Egy 1526 előtti ismeretlen formulás könyv. Történelmi Tár 5. (1904) 481-538.), valamint a pálos formu- láriumra (lásd a 36. jegyzetet) kell hivatkozni, amelyek szőlőbirtokkal kapcsolatos okleveleket is tartalmaznak.

45 Minderről tanúskodik többek közt a Somogyvári Formuláskönyv rubruma: Quando vitricus ecclesie cum consensu aliorum parochianorum vineam ecclesie alicui perpetuaret. DF 292 658: föl. 3 v.

46 Vp. kápt. m. lt. Paloznak 15 A és B (két példány). - DF 200 698. Kiadása: Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budáé 1829-1844. IX/7. 696-699. A formula sajátos megfogalmazásban (cum suo honore res transire indebite venditarunt) a 698. oldalon olvasható.

47 Vp. kápt. m. lt. Nagypécsely 37. - DF 201 264. Vö. Holub József: Zala megye története a középkorban. I. Pécs 1929. 363.; Bónús György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. A szerző hátrahagyott kéziratát gondozta és szerkesztette Balogh Elemér. Bp. 1997. (Jogtörténeti Tár 1/1.) 283. (2385. és 2387. sz.).

48 Conciliorum Oecumenicorum Decreta. A cura di Giuseppe Alberigo - Giuseppe L. Dossetti - Perikles-R Joannou - Claudio Leonardi - Paolo Prodi. Edizione bilingue. Bologna 1996. 260. (cap. 54.).

49 X 3.30.33.; Corpus iuris canonici. Post Aemilii Ludovici Richteri curas ad librorum manu scriptorum et editionis Romanae fidem recognovit et annotatione critica instruxit Aemilius Friedberg. I—II. Lipsiae 1879-1881. II. 568. hasáb.

50 Dig. 18.1.67.; Constitutiones Concilii quarti Lateranensis una cum Commentariis glossa- torum. Ed. Antonius García y García. (Monumenta Iuris Canonici Ser. A: Corpus Glossatorum, vol. 2) Cittf del Vaticano 1981. 94-95. (cap. 54.), 263. (7. jegyzet).