A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Solymosi László: Szőlőbirtok és oklevéladás a középkori Magyarországon
322 SOLYMOSI LÁSZLÓ A vizsgált oklevelek másik csoportja a szőlőbirtok tulajdonosa és használója közti jogviszonyt határozta meg, a szőlőbirtok használatát szabályozta. Ezeket az okleveleket döntően maguk a világi és egyházi földesurak (tulajdonosok) vagy az általuk felkért káptalan vagy konvent, mint hiteleshely állította ki.51 Különös gondot fordítottak az extraneus szőlőbirtokosok helyzetére. Az első igen részletes szabályzatot egy Pozsony megyei világi földesúr adta ki 1278-ban. Ebben meghatározta, hogy Nagyszombat város polgárai miképpen birtokolhatnak szőlőt a lakhelyüktől mintegy 40 kilométerre fekvő Szentgyörgy település határában.52 A tulajdonosnak jó alkalmat adott a feltételek írásba foglalására, ha szőlőtelepítésre vagy felújításra keresett vállalkozókat. Gyakran külön oklevélben rögzítették az adómentes éveket. Máskor az adózás módjának megváltoztatását rögzítették. Az is előfordult, hogy a tizedbirtokos egyházi intézmény adott ki oklevelet arról, hogy a rossz időjárás pusztításai miatt a földesúr kérésére átmeneti felmentést adott a bortized-fízetés alól. Ha az egyházi tizedbirtokos egyúttal földesúr is volt, akkor egyszerre adott átmeneti felmentést az egyházi és a földesúri adók alól.53 A második csoportba tartozó oklevelek szerkezete is egyszerű. Természetesen hiányoznak belőlük az említett klauzulák, mivel az oklevelek jellege miatt nem volt szükség rájuk. A két tematikus csoportba tartozó kiadványok pátens pecsétes oklevelek voltak, ritkán függőpecséttel, többnyire a szöveg alá vagy az oklevél hátlapjára nyomott pecséttel. A 13. században az egyházi intézmények olykor pecsétes chiro- graphumot készítettek.54 Később a városok, mezővárosok (Újhely, Tállya) is használták ezt a hitelesítő eljárást.55 Buda város említett jogkönyve előírta a szőlőingatlan esetében a chirographum-készítést.56 Nem tudjuk megbecsülni, hogy az említett oklevelek mekkora részét tették ki a középkori jogi írásbeliségnek. A forrásanyag jelentős részben elpusztult. A kis szőlőparcellákra vonatkozó oklevelek megőrzésére sok esetben minden bizonnyal kevesebb gondot fordítottak, mint a nagy értékeket képező alapító- vagy adomány levelekre. A forrásanyagból és az említett formuláskönyvek- ből arra következtethetünk, hogy a megismerhetőnél jóval nagyobb számban keletkeztek ilyen oklevelek. Az írásbeliség e téren is jelentős társadalmi igényt elégített ki. A szőlőbirtok sajátos helyzetben volt, forgalmát láthatóan nem 51 Vö. László Solymosi: Die glaubwürdigen Orte (loca credibilia) Ungarns im 14.-15. Jahrhundert. Archiv für Diplomatik 55. (2009) 175-190.; Uő: A hiteleshelyek számának alakulása a 14-15. században. In: Tiszteletkor. Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára. Szer.: Miké Gábor-Péterfi Bence-Vadas András. Bp., 2012. 545-560. 52 DL 998. Kiadása: Solymosi LA földesúri járadékok i. m. 231-232. 53 Solymosi LA földesúri járadékok i. m. 178.; Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Registrum capituli cathedralis ecclesiae Strigoniensis (1500-1502, 1507-1527). Közzéteszi Solymosi László. Bp. 2002. 158-160. 54 PBFL Capsa 53-03. - DF 206 917. Kiadása: PRT I. 706.; Esztergomi káptalan magánlevéltára, Acta radicalia Lad. 26. Fase. 1. Nr. 15. - DF 236 408. Kiadása: Mon. Strig. II. 118.; DL 1130. Kiadása: Budapest Történetének Okleveles Emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. I. (1148-1301) Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp. 1936. 204-205. Lásd még a 28. és a 29. jegyzetet. Adatok a 14. századból: DL 4421.; Esztergomi Primási Levéltár, Neoreg. AA. 41. - DF 261 267. Kiadása: Mon. Strig. IV 186-187. 55 Gulyás L. Sz.: A mezővárosi önkormányzat i. m. 166. (689. és 690. jegyzet). 56 Das Ofner Stadtrecht 187. (394. cikkely). Vö. uo. 79. (50. cikkely).
