A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Solymosi László: Szőlőbirtok és oklevéladás a középkori Magyarországon
316 SOLYMOSI LÁSZLÓ pedig könnyen értékesíthették. A kedvelt fogyasztási cikk most vált igazán áruvá, a vámtarifák a bor vámtételeit is rögzítették. A szerémi bor volt a legértékesebb. A korábbi előzményekre épülő 1288. évi esztergomi vámjegyzékben vámtétele kétszer akkora volt, mint a többi borfajtáé.22 Összességében a 13. században mélyreható változások következtek be a szőlőművelés magyarországi történetében. Kialakult a szőlőbirtoklás új formája, a szőlő utáni adózás új rendszere, a szőlőművelés térhódításával és táji tagolódásával pedig létrejöttek a történeti bortermelő területek. Megteremtődött az a társadalmi, gazdasági és jogi háttér, amely alapjaiban a 19. század közepéig meghatározta a szőlőművelés és a borkultúra kereteit, valamint a szőlőbirtok tulajdonosának és a haszonélvezőjének viszonyát, lehetőségeit. Amit a szőlőművelésről tudunk, az zömmel az oklevelek adataiból való. Az első ezredfordulón kibontakozó írásbeliség kezdettől fogva jelentőségének megfelelően foglalkozott a szőlőbirtokkal. Nemcsak oklevelek, hanem zsinati határozatok, egyházi és városi statútumok, bortized- és kilenced-jegyzékek és egyéb iratok is tájékoztatnak róla. Természetesen nem minden oklevélben esik szó a szőlőről. Ugyan mi mondanivalója lehetne egy nemességet adományozó vagy várépítést engedélyező oklevélnek a szőlőről? De az oklevelek igen jelentős részében szerepel a szőlő, méghozzá kétféle módon. Egyfelől gyakran mellékesen említik. Például az alapítólevelekben az egyházi intézmény a földbirtok, szolgák és egyebek mellett szőlőbirtokot is kapott.23 A szőlőbirtok rendszerint a végrendeletekből sem hiányzik.24 A szőlőbirtok az adománylevelekben a 13. századtól a földbirtok egyik elemeként jelenik meg. Jól mutatja ezt a később megszilárdult pertinentia-formula: az uralkodó a földbirtokot simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet terris scilicet arabilibus, cultis et incultis, agris, pratis, pascuis, campis, fenetis, silvis, nemoribus, rubetis, montibus, vallibus, vineis vinea- rumque promontoriis, aquis, fluviis, piscinis, piscaturis aquarumque decursibus, molendinis et molendinorum locis, generaliter verő quarumlibet utilitatum etperti- nentiarum suarum integritatibus quovis nominis vocabulo vocitatis, sub suis veris metis et antiquis premissis, sicut prefertur, stantibus et se habentibus adományozta az arra érdemes személynek vagy intézménynek.25 Bennünket azonban most azok 22 Elenchus fontium históriáé urbanae. (Acta collegii históriáé urbanae societatis historicorum internationalis III/2). Ed. András Kubinyi - Monika Jánosi - Peter E. Kovács - József Köblös - István Tringli. Bp. 1997. 87-88. Vö. Solymosi L.: A szőlő utáni adózás első korszaka i. m. 24-25. 23 A tihanyi apátság 1055. évi alapításakor 20 szőlőt kapott. Az 1091-ben alapított somogyvári apátság 90 szőlőt birtokolt. Diplomata Hungáriáé antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia. I. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius GyörfEy. Adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bemardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Budapestini 1992. (DHA) 151., 224. További adatok: Surányi Dezső'. Bencés szőlőbirtokok és a szőlő művelése a Kárpát-medencében (történeti-ökológiai adalékokkal). Agrártörténeti Szemle 50. (2009) 41 46. 24 DHA I. 225., 423., 424.; Solymosi L.\ A földesúri járadékok i. m. 208-209. Vö. Tózsa-Rigó Attila: Szőlőbirtoklás a 16. századi Pozsonyban. In: Szőlő és borkereskedelem. Szerk. Orosz István - Papp Klára. Debrecen 2009. (Speculum Históriáé Debreceniense 2.) 35.; Das Preßburger Protocollum testa- mentorum 1410 (1427)-1529. Teil 1: 1410-1487. Hrsg. Judit Majorossy - Katalin Szende. Wien-Köln- Weimar 2010. (Fontes Rerum Austriacarum, Dritte Abteilung: Fontes Iuris 21/1.) 26-27. 25 Zala vármegye története. Oklevéltár. I—II. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp. 1886-1890. II. 626-627. Vö. Uo. 501., 516., 572., 579., 602., 614. Ennél jóval egyszerűbb formulát
