A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Pálffy Géza: Örök vesztesek vagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben
298 PÁLFFY GÉZA séget választották, azokat mind az uralkodók, mind a Habsburg-hű rendek vezetői igyekeztek a felkelők okozta anyagi káraikért birtokokkal, tisztségekkel, címekkel és karrierlehetőségekkel kárpótolni. Azaz az egyéni vagy kollektív kiváltságokkal bíró rendi csoportok soraiban már nyertesek és vesztesek egyaránt szép számmal akadtak. Sőt voltak olyanok is, akik a Bocskai-felkelés idején még az előbbi, a nikolsburgi béke után viszont már az utóbbi csoportba tartoztak. Az „örök vesztesek” tömegeinek táborát paradox módon maguk a felkelések és következményeik gyarapították leginkább. A hosszú polgárháborús időszakokban ugyanis előbb mindig az erdélyi-török csapatok támogatta felkelők pusztították végig az országot, majd az őket visszaszorító császári és magyar hadak tették rendszeresen ugyanezt. A 17. században így egyre több nemes, városi polgár, végvári katona, hajdú és paraszt szegényedett el, sőt gyakran mindenét elvesztve jutott a társadalom perifériájára. A rendi és kuruc felkelések a közállapotok folyamatos rontásával és tetemes pusztításaikkal valójában újra meg újra „kitermelték” azt a csoportot, amely a következő felkelésnek már maga is aktív részese lett. E tömegek problémáit - amelyek a törökök kiűzése után korábbi katonai szolgálataik megszűntével kiváltságaikat (pl. adókedvezmények) is elvesztették - sem az említett politikai kiegyezések, sem a kurucmozgalmak, de még a Rákóczi-szabadságharc alatt hozott rendelkezések sem oldották meg. A Magyar Királyság társadalmának széles rétegei így meggátolhatatlanul „örök vesztesek” lettek.* 55 Évtizedek múlva a parasztság soraiba visszasüllyedve majd csak a felvilágosult abszolutizmus úrbéres politikája és az úrbérrendezés próbált meg számottevőbben változtatni helyzetükön. Az utóbbit az 1750-1760-as évekbeli említett mozgalmaik egyfajta katalizátorként segítették elő.56 57 Felkelésekből nemzeti szabadságharcok: a kora újkori mozgalmak hatása a nemzeti identitásra Miközben a 17. századi rendi és kurucfelkelések egymásra gyakorolt közvetlen politikai-társadalmi hatása is számottevő volt, a 19-20. században a nemzetállamok fokozatos kialakulásával immár egy újabb területen, a modern magyar nemzeti identitás fejlődése terén talán még jelentősebb szerepet játszottak.67 Míg az 1848-as forradalomig a Habsburg-állam ellenőrizte történetírás e sereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben. Bp. 1985.; Géza Pálffy: Türkenabwehr, Grenzsoldatentum und die Militarisierung der Gesellschaft in Ungarn in der Frühen Neuzeit. Historisches Jahrbuch 123. (2003) 111-148.; Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe 1600-1700. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum millenniumi könyvtára 4.) Bp. 2004.; Pálffy Géza: Romlás és megújulás 1606-1703. (Magyarország története 10.) Bp. 2009. 50-57.; Mihalik B.: A Szepesi Kamara i. m. 55 Az előző jegyzetben idézett munkák mellett 1. R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII-XVIII. század fordulóján. Századok 99. (1965) 679-720.; Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban. Bp. 1969. 56 Hadrovics L. - Weltmann Parasztmozgalmak a 18. században i. m.; Tanulmányok a parasztság történetéhez i. m.; Gorun, G.: Reformismul austriac i. m. 57 Újabban monografikus jelleggel és hatalmas irodalommal 1. Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Bp. 2007.
