A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején
küldött ide, és nem zsarnokot, nem zord, nem ifjú királyt kínálunk, hanem emberségeset, kegyeset, békére, háborúra érettet. [...] Ha keresztény emberek között elsősorban a jogot és a méltányosságot kell szem előtt tartani, bizony, a mi királyunknál senki sem lehet számotokra alkalmasabb. Ha szokás öröklés címén országokat nyerni, és ha a saját örökségéből senkit sem lehet nagy gazság nélkül kiforgatni, akkor bizony Ulászló a saját jogán kéri magának ezt az országot. Hiszen ő Ulászló királynak nővérétől való elsőszülött unokaöccse, Albertnek meg Zsigmondnak unokája, dédunokája, azoknak, akik mind áldásosán uralkodtak mindig Magyar- és Csehország földjén, és akiket az istenségek közé soroltak. Sőt, nagybátyja jogán is kéri azt. Nemde Ulászló lengyel király, Kázmér fivére, igazságosan és jámborul uralkodott a magyarokon, és hogy őket megvédje a törökök kegyetlenségétől, mindhalálig harcolt? Hát nem helyezte-e a javatokat az élete elébe, amikor, mint a jó pásztor, az ellenséges áradatban feláldozta azt juhaiért? [...] Ulászlót válasszátok, őt hívjátok, őt kívánjátok, kérjétek, akarjátok kormányzótoknak, nehogy úgy lássék, mintha ti pásztorotokat nélkülöznétek oly sokáig, ő juhait. [...] Gondoljátok meg, mit tanácsol nekünk Ulászló komolysága és bölcsessége, mit mélyreható tapasztalata és jámborsága, mit áhítatossága és becsületessége, kegyessége és nyájassága, igazságossága és hallgatagsága, mit mértékletessége és érett kora, mely országunkban már huszadik éve állja a próbát. A belső és külső háborúságtól oly soká gyötört Csehország sohasem talált nyugalmat, míg nem került e szent és derék király jogara alá. Sem Zsigmond, sem Albert, sem László nem tudta lecsillapítani e hányatott országot; a kiskirályok és nagyurak sosem jutottak kölcsönös megértésre, míg meg nem választották e békeszerzőt, a legbölcsebb kormányost. Ki hitte volna? Száját sohasem hagyja el pajzán vagy illetlen, meggondolatlan szó; sohasem indulatos, sohasem haragos. Jó és balszerencsében ugyanazzal a kiegyensúlyozottsággal viselkedik, ugyanazt a méltóságteljes komolyságot őrzi. Tudja, hogy trónra született, ezért azt a könnyelműség és állhatatlanság vétkével sohasem fertőztette meg. Az előkelőségek pártoskodásai és civakodásai közepette türelmesen meghallgatja mindkét fél vádaskodásait, majd kifürkészve lelkűk mélyét, atyai szeretettel szokta feddeni őket, fékezni a vakmerő gazságot, vigasztalni a megkárosítottakat, az őket ért sérelmeket igazságosan megtorolni. Messzemenően készséges a jogosat kérők iránt, a jogtalant követelőkkel szemben hajthatatlan és hallgatag, hogy a ridegség bűnét szótlansággal kerülje el. Senki sem tudja kiismerni lelkének mélységét és titkait, rejtett gondolatait. A minden erénnyel teljes életkor, a mindenki előtt nyitott élet és a minden tekintetben nemes erkölcs mindnyájatokat feltétlenül arra fog ösztökélni, hogy ezt a hatalmas uralkodót válasszátok meg.”68 A Bonfininél olvasható beszéd valószínűleg nem így hangzott el, ám a lényegén nincsen okunk kételkedni. Megerősíti ezt Tubero is, aki a követek szájába a megbízhatóságot, mértékletességet és jámborságot adja Ulászló jellemzésekor.58 59 Bonfininél megtaláljuk Ulászló uralkodói portréjának legfontosabb jelzőit, köA BÉKE MINT A HATALMI PROPAGANDA ESZKÖZE 261 58 Bonfinius, A.: Rerum IV IX. 50-90. 59 „Est etiam in eo summa humanitás, fides iustitiae conservatrix egregia, comitati mixta severitas, temperantia haec praesertim aetate admirabilis, pietas in Deum, ac religio insignis.” Tubero. L.: Kortörténeti feljegyzések I. k. 34.