A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Oborni Teréz-Varga Szabolcs: A béke mint a hatalmi propaganda eszköze Jagelló (II.) Ulászló és Szapolyai (I.) János uralkodása idején

262 OBORNI TERÉZ - VARGA SZABOLCS zöttük szerepel a kegyes, az érett, a békeszerző, a bölcs kormányos és a jó pász­tor. Az erény és erkölcs hangsúlyozása mellett feltűnő, hogy a bátorságra, dicső­ségre, egyszóval a virtusra utalás sem történik! Ulászlóból hiányzott mindaz, ami Mátyást ünnepeltté tette a humanisták, és gyűlöltté saját alattvalói köré­ben. Nem volt különösebben becsvágyó, harcias és kerülte a versenyhelyzete­ket, nem foglalkozott a virtussal megszerzett hírnévvel. Míg Mátyásról tudjuk, hogy „életmódja pazar, perzsa fényűzéssel, lelkének a borban talált üdülést, és nem volt ellensége a földi gyönyörűségeknek”,60 addig az idősödő Ulászlóról ezt nem mondhatjuk el. Bár kezdetben mintha folytatta volna elődje antikizáló művészetpolitikáját, a lendület hamar alábbhagyott. Udvarából eltűntek a bronzszobrászok, Mátyás könyvtárának a bővítése befejeződött, az itáliai hu­manisták számára megszűnt a budai udvar. Ulászló valószínűleg egyáltalán nem értette Mátyás műpártolását, és hidegen hagyta az all’antica stílus is. Nem véletlenül, Ulászló ugyanis nem volt humanista, így a mecénási attitűd is távol állt tőle.61 Ez volt Ulászló egyik nagy hibája, ami kiváltotta vele szemben a hu­manista kultúrkritikát,62 és máig meghatározza személyének megítélését. Messzire vezetne, ha most az Ulászló alatti humanizmus minősége felé kanyarodnánk. Tény és való, Mátyás halálával látszólag sok minden megválto­zott. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy például 1495-ben Ulászló új graduálés könyvet másoltat a királyi kápolna részére.63 Természetesen egy li­turgikus könyv semmit nem mond egy udvar, vagy egy kor humanizmusáról, a könyvekkel ápolt viszonyról azonban igen. Rengeteg adat szükséges még annak bizonyítására, hogy a magyarországi humanista költészet korszakolásában Má­tyás kései évei és Ulászló ideje egy érának számít, azaz a humanista irodalom visszaesése még az előd tetteivel függ össze, a humanisták képzésének újjászer­vezése után az 1510-es évektől pedig egy új virágzás vette kezdetét.64 Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert nem elégíthet ki bennünket az Ulászló huma­nizmus elleni közömbösségének egyszerű summázata, ám az udvar és humanis­ta közösség vizsgálata még tartogat feladatokat. Ulászló más területen is szakított elődje szokásaival. Amikor Nagyszombat­ban a magyar küldöttség találkozott Ulászlóval, az alábbi szavakkal ajánlották fel számára a királyságot: „Ha benned magadban nem lesz hiányosság, ha később sem veszíted el lelki nagyságodat, a veled született erényt, amivel elkezdted, akkor megismerjük benned a bölcset, az igazságosat, a szentet, a legbecsületesebbet és a legkegyelmesebbet. Nagyon szeretnénk, ha egyet nem felejtenél el, hiszen harcias és szilaj nép gyeplőjét ragadod meg: a magyart nem bocsánattal, hanem szigorú­sággal kell megpuhítani, nem kegyelemmel és büntetlenséggel, hanem vaspál­cával kell engedelmességre szorítani.”65 60 Bonfinius, A: Rerum IV IV 108. 61 Mikó Árpád,-. A reneszánsz Magyarországon. Bp. 2009. 61. 62 Tringli I.: Az újkor hajnala i. m. 140. 63 További szakirodalommal lásd Dezsényi Béla-. Mátyás király liturgikus kódexei. Magyar Könyvszemle 85. (1969) 268-283. 64 Jankovits László-. A Mohács előtti humanista költészet szakaszai. http://www.villanyspe- not.hu/apex/f?p=101:201:0 :: ::P201_SZOV_KOD: 12262 (Letöltés dátuma: 2011. 12. 04.) 65 Bonfinius, A: Rerum IV IX. 218-219.

Next

/
Oldalképek
Tartalom