A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Molnár Antal: Katolikus missziók a Balkánon XI. Ince pápasága idején (1676-1689): A csúcsponttól a pusztulásig
242 MOLNÁR ANTAL missziós irodalmi és nyelvi programoknak. Szerintem ez a balkáni katolicizmus történetének egyik legizgalmasabb, de szélesebb összefüggéseiben alig tanulmányozott aspektusa, hiszen a missziós kongregáció a balkáni népek számára megrendelt és kiadott különböző liturgikus és lelkiségi művekkel alig túlbecsülhető szerepet játszott ezen nemzetek (mindenekelőtt a horvátok, a bosnyá- kok, a bolgárok és az albánok) kultúrnemzetté formálódásában.24 A missziós egyházszervezés társadalmi téren is igen fontos következményekkel járt. Hagyományos világi elit, azaz a földbirtokos arisztokrácia és a városi patríciusok hiányában a kereskedők játszották a felekezetformáló világi elit szerepét. Az első ilyen kereskedőelitet a raguzai kereskedők alkották Bal- kán-szerte, majd a helyükre a megerősödő boszniai és bulgáriai katolikus kereskedők léptek.25 Funkciójuk a nyugat-európai kollégáikhoz hasonlóan sokoldalú volt: az egyházszervezés meghatározó faktoraiként a 17. század végén sok esetben már ők jelölték a missziós főpásztorokat, anyagilag fenntartották és támogatták az egyházi intézményeket, képviselték érdekeiket a török bíróságok előtt, és fizették az olykor hatalmas büntetéseket. Az ő nevükhöz kötődött a vallásos irodalom mecenatúrája, és nem utolsósorban maga a papi (elsősorban ferences) utánpótlás is ebből a rétegből rekrutálódott. Ennek a szerepnek köszönhetően a század végére hordozóivá váltak az egyre inkább (kora újkori értelemben vett) nemzeti jegyeket felmutató egyházi kultúrának, és alakítóivá a konfesszionalizációnak.26 Legismertebb boszniai képviselőjük az a Brnjakovic család lett, amely az 1650-es évektől kezdve gyakorlatilag a boszniai ferences- ség legfőbb fenntartójának és támogatójának számított, az 1670-es években már az egész mediterrán térséget átfogó üzleti kapcsolatrendszerrel rendelkezett, és a visszafoglaló háborúban is kiemelkedő politikai szerepet játszott.27 Mindezen tényezők együttes eredménye a 17. század végére, XI. Ince uralkodásának idejére egy sajátos oszmán struktúrájú konfesszionalizációs modell lett, amely elsősorban nem a nyugati katolikus vagy protestáns mintákat követte, hanem igazodva az oszmán uralom sajátos feltételrendszeréhez, sok teArmorial Roll, (Illyrian Heraldry) and the Bosnian Middle Ages. In: Fojnicki grbovnik. Fojnica Armorial Roll. Obradio Franjo Miletic. Sarajevo 2005. 4-AO. 24 Molnár A:. Katolikus missziók i. m. 367-425. Az idézett monográfiámban nem tárgyalt bolgár missziós irodalomra lásd: J. Jerkov és B. Dimitrov 22. jegyzetben idézett munkáit. Az albán missziós irodalom szintén igen jelentős mértékben hozzájárult az albán nyelv, irodalom és nemzeti öntudat fejlődéséhez, elég legyen itt csupán Pietro (Pjetér) Budi sappai püspök irodalmi programjára (katekizmus- és rituale-fordítások, gyóntatási kézikönyv, 1618-1621), Francesco (Frang) Bardhi sappa-sardai püspök latin-albán szótárára (1635) és a 17. század legjelentősebb albán irodalmi alkotására, Pietro (Pjetér) Bogdáni skopjei érsek 1685-ben Padovában albán és olasz nyelven napvilágot látott Cuneus Prophetarum című értekezésére utalni. A nagyszámú, főleg filológiai megközelítésű irodalomból csak egyetlen rövid összefoglalásra utalok: Peter Bartl-, Albanischer Buchdruck in Italien (16-18. Jahrhundert). Münchner Zeitschrift für Balkankunde 5. (1983-1984) 113-119. 25 Molnár Antal. A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon. Századok 134. (2000) 373M29. 26 Összefoglalóan: Dzaja, S. M.: Konfessionalitát i. m. 170-177. 27 Ivan Rendeo-, Baruni Brnjakovici od Olova. Napredak. Glasilo Hrvatskog kulturnog drustva „Napredak” u Sarajevu 4. (1931/1-2) 12-16., 39-45.; Gavro Gavranic: Spor sutjeskog samostana i baruna Fiiipa Brnjakovica. (Jedan prilog k poznavanju povijesti bosanskih franjevaca pod konac 17 stoljeca). Franjevacki vijesnik 46. (1939) 138-155.
