A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Molnár Antal: Katolikus missziók a Balkánon XI. Ince pápasága idején (1676-1689): A csúcsponttól a pusztulásig
KATOLIKUS MISSZIÓK A BALKÁNON (1676-1689) 243 kintetben az ortodox egyházak fejlődési pályájára állt rá. Az oszmánok ugyanis a kétségtelen jogi különbségek ellenére nagyjából hasonló értelmezési keretben kezelték a keresztény egyházakat. Mindez nem jelentett kevesebbet, mint hogy az ortodox és a katolikus egyházaknak hasonló módon kellett illeszkedniük az oszmán valláspolitikai környezetbe, ha fenn akartak maradni. A boszniai püspök az 1670-es években már a kortársak szerint is lényegében a szerb vladikák „lelkipásztori” gyakorlatát követte, amikor a szultántól kapott kinevező iratnak (berátnak) a díját rögzített adó formájában a híveitől gyűjtötte be: a bérmálás szentségét előre megszabott tarifa megfizetése esetén szolgáltatta ki, vizitá- ciói szabályos adószedő körutak voltak, amelyek során fegyveres karhatalom segítségével szedte be az oszmán fiskusnak járó pénzt a plébániákon.28 Ugyancsak az ortodox kolostorok mintájára az oszmánok a 17. században a bosnyák ferences kolostorokat is elzálogosították, tehát lényegében elvették a szerzetesektől és hatalmas összegekért adták csak vissza korábbi tulajdonosaiknak.29 A bosnyák barátok a szerb szerzetesek példáját követve külföldi kolduló körutak- kal igyekeztek összegyűjteni az oszmánoknak járó hatalmas summákat: míg a szerbek útja főleg Oroszországba vezetett, addig a bosnyákok a nyugat-európai országokat (Lengyelországtól Spanyolországig) célozták meg. A szerzetesek utazásait a pénzgyűjtésen túl mindkét esetben a politikai kapcsolatrendszer kiépítése is motiválta - ez a kapcsolati tőke különösen az európai hatalmak törökellenes politikai és katonai akciói esetén vált érdekessé.30 Ugyancsak az ortodox egyházak attitűdjét idézte a sajátos együttműködés az oszmán hatóságokkal: miként a konstantinápolyi vagy az ipeki pátriárkák kinevezését és utána hatékony működését iszlamizált rokonaik protekciója biztosította, úgy az albániai és boszniai katolikus egyháziak is gyakorta muszlim rokonságuk hathatós (olykor fegyveres) támogatásának köszönhették karrierjüket.31 Pusztulás és újrakezdés XI. Ince uralkodásának (sőt a pápaságnak az egész 17. században) talán legnagyobb eredménye a Szent Liga megszervezése és a török kiűzése Közép-Európá- ból.32 A Balkán-félszigeten a jelentős előrenyomulás és a hadi sikerek ellenére nem 28 Az erre vonatkozó panaszok számtalanszor feltűnnek a boszniai ferencesek és Ogramic viszálya ügyében Rómába küldött levelekben. Lásd például: APF Scritture Originali riferite nelle Congregazioni Generali vol. 460. föl. 268r-308v. passim, vol. 462. föl. 214r-216v., 242rv., 243v. 29 A szerb kolostorok elzálogosításának problémáját Aleksandar Fotic tisztázta alapvető tanulmányaiban: Aleksandar Fotic: The Official Explanations for the Confiscation and Sale of Monasteries (Churches) and their Estates at the Time of Selim II. Turcica 26. (1994) 33-54.; Uő: Konfiskacija i prodaja manastira (crkava) u dóba Selima II (problem crkvenih vakufa). Balcanica 28. (1996) 45-77. A bosnyák ferences kolostorok elzálogosítására: S. M. Dzaja: Konfessionalitát i. m. 165-167. 30 Ennek az akciónak a históriáját önálló tanulmányban kívánom feldolgozni. 31 Ennek talán a legjobb példája a bécsi udvarral és az oszmán hatóságokkal egyidejűleg kitűnő kapcsolatokat ápoló Mariján Maravic boszniai püspök. Legújabb életrajza: Mijo Vrgoé: Fra Mariján Maravic (oko 1598.-1660.). In: Uő: Duhovni stupovi Bosne Srebrene. Neki znaéajniji bosanski fran- jevci od 15. do 20. stoljeca. Sarajevo-Zagreb 2007. 175-199. 32 XI. Ince pápa szervezőmunkájának és a Szent Liga történetének valóban könyvtárnyi irodalma van, itt csak néhány újabb tanulmányra utalok: Agostino Borromeo: Le direttrici della politica antiottomana della Santa Sede durante il pontificato di Innocenzo XI (1676-1689). Römische Historische Mitteilungen 26. (1984) 303-329.; Gaetano Platania: Innocent XI Odescalchi et l’esprit de