A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Kulcsár Krisztina: Adalék a Helytartótanács 1769. évi reformjához. Albert szász-tescheni herceg első helytartói évei és 1768. évi előterjesztése
személyeknek osszon ki a bizottság elnöke.22 További újításnak számít az a tervezet, hogy minden bejövő ügyről készüljön vótum a tanács plénuma előtt, amely vagy egyből döntést jelent, vagy további vizsgálatra utalást. A referensi munka súlyát és a felelősségvállalást növelte, hogy az új gyakorlat értelmében az előadó tanácsosnak kellene az előterjesztést és a fogalmazványt is elkészítenie, és felolvasnia a tanács előtt. Érdekes viszont azt megjegyezni, hogy Albert az elnök szerepét külön nem tárgyalta, sem a beérkező iratok esetében, sem az ügyek elosztásánál. Mindezen belső problémák és megoldási javaslatok azonban eltörpülnek a külső nehézségek mellett, és úgy vélem, ez volt az a döntő ok, amely miatt szükséges volt a változtatás. A tanácsosok és maga a herceg is a legfőbb hibának az „engedetlen” vármegyéket tartották, akik nem vették figyelembe az uralkodói parancsokat, nem engedelmeskedtek nekik, és nem tartották be azokat pontosan.23 (Balogh, Győry és Kvassay szerint ehhez hozzájárult az elnök helyettesítésének kérdése: ha nem volt jelen sem az elnök, sem az országbíró, akkor gyakran fiatalabb mágnások elnököltek. Az országban ez állítólag befolyásolta a leiratok tekintélyét. Ezért azt javasolták, hogy csak országbáró lehessen helyettes elnök és aláíró.24) Albert előterjesztése nyíltan az uralkodói tekintély csorbulásáról beszél, biztos volt tehát, hogy nézete Bécsben meghallgatásra talál. Érvelése szerint e tekintély (és a tanács tekintélyének) helyreállításában nagyban segítene, ha a tanács jogosult lenne arra, hogy összegyűjtse a közigazgatási, adóügyi és bíráskodási szabályrendeleteket, és a vármegyéknek emlékeztetőül elküldhesse, valamint parancsba foglalják, hogy az udvartól érkező minden parancslevelet gondosan tartsanak be és hajtsanak végre. Mindez természetesen még nem segítette volna elő a rendeletek foganatosítását, szélesebb fokú önállóságra és cselekvési szabadságra volt szükség, hogy az országban a helytartó- tanácsi leiratokat is úgy fogadják, mintha uralkodói leiratokat kapnának kézhez. Javaslata szerint, ha az egyszerűbb, kevésbé jelentős esetekben maga a tanács is eljárhatna, és nem kellene minden „apró-cseprő” ügyben az udvar leiratát megvárnia, akkor máris növekedhetne a helytartótanácsi (és így az uralkodói) tekintély is. Az udvar számára kompromisszumos megoldásként a többek által is preferált szabályrendelet-gyűjtemény (idealia) összeállítását és alkalmazását hozta fel. Az előterjesztés utolsó részében olvasható felsorolása az önállóbb hatáskörben elvégezhető ügyekre vonatkozik. Ilyenek voltak például a perkivonatok, a rabtabellák, az eperfa-ületvények jelentései, kézművesek, csavargók ügyei.25 Jogosan vetődhet fel a kérdés: vajon mennyi szerepe volt a hercegnek ebben az előterjesztésben? Mennyire láthatta át a tanács belső működését? Volt elég tapasztalata ahhoz, hogy saját véleményt fogalmazzon meg, vagy inkább mások javaslatait építette be saját mondandójába? ADALÉK A HELYTARTÓTANÁCS 1769. ÉVI REFORMJÁHOZ 229 22 MOL A 1 (Őrig. ref.) 1769/33. pag. 55. 23 Uo. 60. 24 Uo. pag. 38. 25 Uo. pag. 70-77.
