A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Hegyi Klára: Egy török illetéklista tanulságai
188 HEGYI KLARA meg, ezen belül is csak azok, akik a négy hónap alatt léptek szolgálatba vagy kaptak birtokot. Forrásunk abban viszont teljes, hogy a tartomány egészének az adatait tartalmazza. A budai vilájetet ekkor a Dráva-Al-Duna vonaltól északra 15, attól délre négy szandzsák alkotta. Fontos, hogy itt ez a négy is jelen van, mert a források többsége (pénzügyi elszámolások, zsoldlisták stb.) megáll a két folyó vonalánál, nekik addig tartott a vilájet. A négy déli szandzsákban, a szerémi- ben, a pozsegaiban, a szendrőiben és a zvornikiban olyan társadalmi rétegek is megjelennek, amelyek a magyarországi hódoltságnak csak déli sávjában ismertek. Az írnok gondosan és pontosan tisztázta le a kimutatást. Minden tételbe bevezette az illetékfizető nevét, védőknél a várat a csapatnemmel és beosztással, a birtok azonosításához annak első falvát és azt a szandzsákot, amelyben feküdt, a javadalom évi jövedelmét, végül az illeték ehhez igazodó összegét; a katonaparasztoknak a lakó = szolgálati helyét írta be a jegyzékbe. Néhány laponként birtok-fajtánként csoportosítva összesítette az elrendelt befizetéseket. A forrás egyetlen nagy gondja itt, a pénzeknél jelentkezik. Az illetékösszegek fölé mind tételenként, mind az összesítésekben kétféle pénznemet írt: a Drá- va-Al-Duna vonaltól délre megejtett kinevezésekhez oszmánit, az akcsénél kisebb értékű török váltópénzt, a folyók vonalától északra magyar szóval pénzt, ahogy a törökök a dénárt hívták; a kettőt vaskövetkezetességgel választotta el, megnevezésükben soha nem vétett. Számításai során nem tett köztük különbséget, azonos értékűnek véve adta össze őket. Ez idő tájt a hivatalos árfolyam egy akcsét két dénárnak számított; ezek szerint a 40 oszmánit/dénárt kitevő illeték 20 akcsénak felelt meg. A gond ott kezdődik, hogy az írnok minden más összeget akcséban tüntetett fel, és egyazon kimutatásban nem volt szokás keverni a pénzeket. Megoldásul az a lehetőség kínálkozik, hogy az akcséban meghatározott illetéket a magyar hódoltságban mindenkitől dénárban, a balkáni szandzsákokban mindenkitől oszmániban várták el, de ennek realitása a forgalomban lévő pénzek sokasága (és kisemberek esetében szűkössége) miatt kicsi, az emberek olyan pénzzel fizettek, amilyen volt nekik. A dilemmát nem tudom feloldani, még az a gondolat - inkább csak érzés - is felmerült bennem, hogy ez a merev, a gyakorlatban értelmetlen megkülönböztetés egyféle kifejezése annak, ahogyan sok más téren is elválasztották a Drávától északra fekvő magyar és a tőle délre elterülő balkáni világot; ködössége miatt valószínűleg ez a magyarázat állja meg legkevésbé a helyét. A továbbiakban az illetékösszegeket akcsénak veszem, akkor is, amikor a jövedelmek és az illetékek arányát számolom. A forrás négy hónapja alatt összesen 929 állami kenyéren élő emberre vetettek ki berát-illetéket, akiknek megoszlását az 1. táblázat mutatja 1. táblázat. A beráttal kinevezettek megoszlása A kinevezettek A hódoltságban A Balkánon Összesen Szandzsákbég 3 í 4 Ziámet-birtokos 11 7 18
