A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Hegyi Klára: Egy török illetéklista tanulságai
EGY TOROK ILLETEKLISTA TANULSÁGAI 189 A kinevezettek A hódoltságban A Balkánon Összesen Tímár-birtokos 118 109 227 Részbirtokos várvédő 230 128 358 Szabados paraszt 4 318 322 Összesen 366 563 929 Az adatok táblázatba zsúfolt, végső összesítése megnyugtató választ ad arra a lelkiismereti kérdésre, hogy szabad-e ilyen rövid időszak, mindössze négy hónap kinevezéseiből általánosabb következtetéseket levonni. 929 eset már vizsgálatra érdemes mennyiség, a táblázat számai egybevágnak azzal, amit a balkáni és a magyarországi oszmán területi-igazgatási beosztásról, a szpáhik, a várak és a szabados paraszti szervezetek súlyáról tudunk. 1574-ben az egész Balkán (Eszak-Szerbiát leszámítva) egyetlen vilájetet alkotott, amelyet 24 (területi) szandzsákra tagoltak,2 köztük olyan nagyokra, mint az egy-egy országot jelentő boszniaira vagy hercegovinaira. A Nyugat-Eu- rópára néző frontvonalhoz közeledve a szandzsákok száma szaporodik, területük zsugorodik: a Dráva-Száva közének keleti felét három szandzsákra, a Balkánnál sokkal kisebb területű hódoltságot 21-re osztották (15-re a budai, 6-ra a temesvári tartományt). Az eltérést katonai megfontolás indokolta: az állandó háborús helyzet különleges fontosságot kölcsönzött a helyi hadakat vezénylő bégeknek, katonai kíséretüknek és a szandzsákjukban birtokos szpáhiknak és csatlósaiknak. Négy rövid hónap kinevezései is fontosabbnak mutatják ezt a réteget a hódoltságban, mint a négy balkáni szandzsákban; az eltérésbe nyilván a területek mérete is belejátszott, de nem súlyosan, hiszen a szendrői szandzsák magában foglalta Szerbia nagyobb, északi felét. A várkatonaság gyalogos csapatnemeit, tüzéreit és katona-iparosait a Balkánon már a század elején, a hódoltságban 1570-ig kollektív birtokokra, zsold-tímá- rokra ültették azért, hogy a kincstár zsoldterhei csökkenjenek (a lovasokat és a martalócokat továbbra is készpénzzel fizették). Részbirtokosként ők is berátot kaptak, és illetéket fizettek. Az illetéklista hűen tükrözi a hátországgá csendesült Balkán és a frontvonallá változott hódoltság várainak jókora fontosságbeli eltérését. Az 1570-es években a budai vilájet Drávától északra álló várainak hadereje 14—15 000 védőre tehető, ebből 3200-ra azoknak a száma, akik nem pénzben fizetett zsoldból, hanem zsold-tímárokból éltek.3 Ebből a 3200-as létszámból négy hónap alatt 230 katona vált ki, a helyét mással töltötték be, ami azt jelenti, hogy egy év alatt a részbirtokból élő állomány nagyjából ötödé cserélődött ki. Az 1540-1560-as években, amikor új és új várakat kellett emberekkel megtölteni, s emiatt állandóak voltak a Budán elrendelt áthelyezések és a helyüket kereső emberek spontán vándorlásai, a mozgás sokkal erősebb volt; a listánkból kiolvasható egyötödös csere már a megnyugodott őrségek jellemzője. Nem annyira a mozgás miatt érdekes, hanem inkább annak mutatójaként, hogy a hódoltság török várrendszere korlátlan 2 I. Metin Kunt: Sancaktan eyalete. 1550-1650 arasinda Osmanli ümerasi ve il idaresi. istanbul 1978. 150-151. 3 Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. I. Bp. 2007. 164-165.
