A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Hegyi Klára: Egy török illetéklista tanulságai
Hegyi Klára EGY TÖRÖK ILLETÉKLISTA TANULSÁGAI Mind az Isztambulban, mind a Bécsben őrzött török levéltári anyag nagyon gazdag, megengedi, hogy csak a legértékesebbeket, a sokféle deftert használjuk belőle, hiszen még ezek nagyobb része is feldolgozatlan. A töredékekkel, a rövid időszakokat megörökítő és ezért általánosításra kevéssé alkalmas kimutatásokkal meg a huszadrangú ügyeket tartalmazó forrásokkal ritkán foglalkozunk. A címben említett illetéklista az utóbbiak közé tartozik, s feldolgozásakor az érdekelt, mit lehet egy ilyen, első látásra érdektelen forrással kezdeni. Az Oszmán Birodalomban uralkodó szigorú rend előfeltételeinek egyike az volt, hogy az állam mindent tudjon, mindent számon tartson, és minden bevételt ő osszon szét. Az összes alkalmazott és katona, aki állami szolgálatban állt, csakis szultáni kinevezéssel nyerhette el posztját, és ez nemcsak a nagyve- zírre és a tartományi kormányzókra állt, hanem a tartományok egész alkalmazotti karára is a legkisebb palánkvár rác martalócáig, sőt a nem fizetésért vagy birtokért, hanem teljes vagy részleges adómentességért szolgáló szabados katonaparasztokig. Valamennyien szultáni kinevezési okmányt, törökül berátot kaptak, amely után berát-illetéket (reszm-i berät-ot) kellett fizetniük. Mivel nemcsak az elit, hanem az alsó réteg tagjai is állandó erős mozgásban voltak, gyakran cserélték posztjukat és állomáshelyüket, a mindenünnen és folyamatosan befolyó berát-illetékek nem elhanyagolható bevételt hoztak a helyi kincstáraknak, ezért rigorózusan nyilvántartották őket. A vizsgált listába1 a budai vilájetnek azokat az állami alkalmazottait vezették be, akikre az 1573. december 14-e és 1574. április 22-e közötti bő négy hónapban vetettek ki berát-illetéket; azaz nem kinevezésük (ennek dátumát sajnos elhagyták), hanem fizetési kötelezettségük kivetésének időrendjében tartották nyilván őket. A kimutatásba csak azok kerültek be, akiknek valamilyen kapcsolatuk volt a földbirtokláshoz: a szandzsákbégek, a ziámet- és tímár-birtokosok, a kollektív birtokok jövedelméből, ún. zsold-tímárokból élő várvédők, valamint azok a különböző tevékenységekkel megbízott szabados parasztok, akik ugyan semmit nem birtokoltak, de szolgálatuk lakóhelyükhöz (zömmel falvakhoz, néha városokhoz) kötötte őket. Mindenki kimaradt viszont, akit az állam pénzzel fizetett: a bíróságok, a vámhelyek, a piacok, az iratkiállító hatóságok, a vallási intézmények stb. alkalmazottai, továbbá az a nagyszámú várkatona, aki zsoldból élt. A listában tehát a budai tartomány alkalmazottainak csak egy része jelenik 1 Österreichische Nationalbibliothek, Wien, Türkische Handschriften, Mxt 552.
