A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - H. Németh István: Városok a csőd szélén? A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez
A további eladósodás megakadályozása végett a városokkal kapcsolatban a kamara általánosan tiltotta további hitelek felvételét.46 Ahogy ezt Pozsony példáján láthattuk, kevés sikerrel tehették, hiszen ebben az esetben a város csődöt jelenthetett volna. A hitelek növelésének akadályozása mellett a kamara különféle javaslatokat tett a városnak, amelyeket a kamarai biztosnak jogában állt statútumként elrendelni a városok vezetése felé. Péterffy János Ferenc kamarai biztos már 1716-ban, a Rákóczi-szabadságharcot követő első nagyobb tisztújítási vizsgálat kapcsán meghagyta Sopron városának, hogy a tőkeösszeg csökkentése érdekében a város erdeiben található fát értékesítse. A község mindemellett az javasolta, hogy a város nyolc falujából négy (Meggyes, Harkau, Wolffs, Wohndorf) censusát teljes egészében a tőkeösszegek visszafizetésére fordítsák, valamint a falvak robotját pénzben váltassák meg a jobbágyokkal, illetve a mészárszékek jövedelmét is erre a célra fordítsák. Számításaik szerint ebben az esetben évente összesen majdnem 8000 forintot lehetne erre a célra fordítani.47 Az adósságok nagy összege egy névtelen feljelentőt is arra ösztönzött, hogy 1729-ben, miután már több mint egy évtizede nem járt kamarai biztos Sopronban, arra kérje a kamarát, hogy küldjön ki biztost; erre az egyik legnagyobb érve az volt, hogy - egy egyszerű polgár számára horribilis összegnek számító - több mint 100 000 forintos adósságot fel kell számolni.48 A kamarai biztosok sürgetésére és aggodalmára a városi tanács részéről válaszként általában csupán nyugtatgatást kaptunk a forrásokból. Még 1733- ban is csupán annyit tudtak meg a biztosok a városi tanácstól, hogy a felvett hitelek nem fenyegetnek összeomlással, a kamatokat rendben fizetik.49 Történt ez annak ellenére, hogy a Magyar Kamara elrendelte: az adósságokról a városi tanács két héten belül készíttessen részletes jegyzéket, pontosan feltüntetve az aktuális hitel összegét, a felvétel évét, a hitelezőt valamint a fizetendő kamatot, illetve azokat az alapítványokat, amelyeknek a pénzét szintén a város kezeli, és amelyekből kifizetéseket kell eszközölnie.50 A kimutatás ugyan nem készült el két héten belül, mivel a városnál lévő fogalmazvány példányán egy augusztus 25-ei dátum szerepel, de végül a kamara kézhez vehette a város adósságairól készített listát. Ebből kiderült, hogy a város valódi eladósodása még ezt a hatalmas összegnek tűnő summát is meghaladta, igaz, a 17. század végén megismert összeget nem, így a város eladósodása nem nőtt lényegesen, csupán a régi kölcsönök egy részét újakkal váltották fel. A kamarai biztos 1734. évi jelentésében részletesen felmérte a város bevételeit, kiadásait és az összes, Sopron gazdálkodásával kapcsolatos tételt. A gazdálkodást lényegesen befolyásoló tényezők között sorolta fel a város által felvett, de mindaddig vissza nem fizetett hiteleket. Az összegsort az alapítványok tőkeösszegei kezdték meg, amelyek felsorolták A SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK ELADÓSODÁSÁNAK HÁTTERÉHEZ 179 46 Nagy /.: Buda város i. m. 90-94., 118.; MÓL Magyar Kamara regisztratúrája, Litterae Camerae Scepusiensis (E 23) 1721. december 3., 10., 1723. október 5., 1724. október 27.; MOL E 210 Civitatensia 8. t. 12. sz. 47 MOL A 20 1716. No. 29. 48 MOL A 20 1729. No. 7. 49 Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni levéltára, Sopron város levéltára (SVL) Lad. XL et L. Fase. II. No. 92. 50 SVL Lad. XL et L. Fase. II. No. 86. Pozsony, 1733. május 28.
