A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - H. Németh István: Városok a csőd szélén? A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez
180 H. NEMETH ISTVÁN azokat az alapítványokat és letéteket, amelyeket a város kezelt. Ez a tétel 7540 forintot tett ki. A többi, mintegy öt oldalon felsorolt adósság terhelte ekkor még, 1734-ben a városi kasszát. A sort egy 1668-ban felvett kölcsön nyitja meg. A 17. század végéről összesen mindössze hat tétel szerepel, de ezek között a jezsuitáktól felvett 20 000 (!) forintos tétel kiemelkedik az összes addigi, és az azt követő tételek közül. Hozzá kell tenni azonban, hogy a legrégebbi hitel után már 66 éve fizették az öt-, a jezsuitáknak pedig már 34 éve a hatszázalékos kamatot! A következő században egymást követik az egy-három évente felvett hitelek, amelyek után általában az általunk korábban is számított hatszázalékos kamat terhelte a hitel felvevő várost. A végösszeg óriási, ha figyelembe vesszük, hogy ezek nagy részét már hosszú évekkel korábban felvette a város: 177 136 forint 20 dénár, vagyis a 18. században felvett és még vissza nem fizetett hitelek mintegy 150 000 forintot tettek ki. Ha kiszámoljuk, mennyi ennek a nem csekély hiteltőkének az éves kamata, elég jelentős összeget kapunk. A felvett hiteleket egyébként nagyjából fele-fele arányban 5, illetve 6 százalék kamattal vették fel. Az éves kamat így összesen 9757 forintot és 16 dénárt tett ki! A város nehéz financiális helyzetét mutatja, hogy számos kölcsön után még a kamatot sem voltak képesek kifizetni, néha több évre visszamenő kamatos kamattal számolt elmaradásokról tudunk. A biztos számításai szerint összesen 6930 forint 38 dénár kifizetetlen kamattal tartozott a soproni tanács hitelezőinek. Igaz, a biztos megjegyzi, hogy a város nem került bele abba az adósságspirálba, amelybe a felső-magyarországi városok közül sokan, mivel nem voltak olyan jövedelmei, amelyeket zálogba kellett volna vetnie, és így is csökkent volna a számba vehető bevételek nagysága.51 A város kimutatásában mindenesetre szerepelnek azok a tételek is, amelyeknek a tőkeösszegét csökkentették, vagy teljesen visszafizették. Ebből kiderül, hogy a tanács valóban úgy járt el, hogy a felvett hiteleket újabb hitelekkel igyekezett visszafizetni, és eközben valamelyest csökkenteni a teljes tőkeösszeget. 1720 és 1733 között ugyanis összesen 204 098 forint hitelt vettek fel, és ezenközben 224 424 forint tőkét fizettek vissza, vagyis a teljes tőkeösszeg mintegy másfél évtized alatt több mint 20 000 forinttal csökkent.52 A soproniak adóssága mindenesetre valóban hatalmasnak mondható, hiszen Buda ugyanekkor 100 000 forintos adósságot tudhatott magáénak, ami azt vonta maga után, hogy a kamara által 1737-ben kiküldött bizottság tagjai végül a teljes budai tanácsot, a polgármestert és a bírót elbocsátották hivatalából.53 51 MOL A 20 1734. No. 4.; SVL Lad. XI. et L. Fase. II. No. 93. 52 SVL Lad. XL et L. Fase. II. No. 93. 53 Nagy Buda város i. m. 114—119.
