A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - H. Németh István: Városok a csőd szélén? A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez
176 H. NÉMETH ISTVÁN A kamarai biztosok mindegyike azt emelte ki, hogy a megváltakozás összegének csak egy kisebb részét sikerült a városoknak (pénzben vagy az udvar számára teljesítendő élelmiszerben, konkrétan borban) kifizetniük, a többit kölcsönökből finanszírozták, amelyeket annak reményében vettek fel, hogy előbb-utóbb ki tudnak fizetni.33 A kifizetések halogatását éppen a század végén bevezetett új adórendszer tette lehetetlenné.34 A megváltásra felvett hitelek összege a 20 000 és 40 000 forint között volt, és a városok akkori helyzetében a tőkeösszeg törlesztése szinte elképzelhetetlennek tűnt. A ruszti tisztújításra kiküldött kamarai biztos véleménye szerint a város 45 000 forintos adósságainak kifizetésére vagy csökkentésére semmi eshetőség nem mutatkozott, utolsó reményként csak az Isten könyörületéből fakadó jobb gazdasági helyzetet tudta felemlíteni.35 Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a fentebb ismertetett adóztatás magas adóösszegei nagyon megnehezítették a törlesztéseket. A városok között is kiemelkedő a Sopron által kifizetendő adósság óriási összege. A soproniak által felvett hitelek eredetét sajnos nem ismerjük pontosan, de a század végén a város tisztújításain megjelent kamarai biztosok mindegyike a város legnagyobb hátrányaként értelmezte. Az adósság összegének emelkedése a soproniak által fizetendő, de nem kifizethető katonai terhek ismeretében érthető. Csak 1695-ben ez az összeg a nagy haditerhek miatt 5000 forinttal nőtt meg, így az uralkodó kegyén kívül más reménye nem volt arra, hogy megszabaduljon ekkora adósságtól. A biztos 1696-ban ugyan benyújtott egy olyan tervezetet, amely az adóssághalmaz csökkentését segítette volna elő, de ekkora adóssággal nem tudtak megbirkózni. A biztosok egyhangú ítélete szerint a nagy katonai terhek miatt nem lehetett csökkenteni az összeget.36 A folyamat más városokra is igaznak bizonyult, mivel Kőszeg és Szentgyörgy városokban is hasonló jelenséggel találkozunk, sőt Szentgyörgy esetében folyamatos eladósodásról számolhatunk be, hiszen 1702-ben már több mint 38 000 forintra növekedett a város korábban 25 000 forint körüli adóssága.37 Pozsony esetében végeztünk el egy kísérletet arra, hogy megvizsgáljuk, vajon a számadáskönyvekből kinyerhető adatok elégségesek-e ahhoz, hogy megismerjük a folyamat részleteit. Pozsony esetében a számadáskönyvek bejegyzései arra mutatnak, hogy szintén folyamatos eladósodásra figyelhetünk fel. A számadáskönyvek adatai (7. ábra) arra mutatnak, hogy a város elsődlegesen a 18. századtól kezdve vett fel szinte minden évben újabb és újabb kölcsönöket, ami részben alátámasztja azt a jelenséget, amely elsődlegesen a Rákóczi-szabadság- harchoz kötötte főként Buda eladósodását.38 A kamatok visszafizetésénél azon33 L. erre: Bariska István-. A szabad királyi várossá válás ára. In: Kőszeg 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Szerk. Bariska István-Söptei Imre. Kőszeg 2000. 59-110. 34 Ruszt esetében ugyan erről nem beszélhetünk, de ez a példa is jól mutatja, hogy még ilyen körülmények között is inkább vállalták a nehezen kifizethető megváltás összegének előteremtését annak érdekében, hogy a szabad királyi városi ranggal szabadabb rendi státuszba kerüljenek. 35 MOL E 34 pag. 69-70., 195., 338-340., 389-390., 486., 537-538. 36 MOL E 34 (Prot. rest. civ.) pag. 101., 248-250., 411., 495-496. 37 MOL E 34 (Prot. rest. civ.) pag. 213-215., 338-340.; MOL A 20 (Litt. Cam. Hung.) 1702. Nr. 28. 38 Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVTII. század első felében. Tanulmányok Budapest múltjából 12. (1957) 51-131.
