A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - H. Németh István: Városok a csőd szélén? A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez
172 H. NÉMETH ISTVÁN 33 000 forintot is elérte. A városok a megemelt adók fizetését az 1608/1609. évben meg tudták oldani, de az 1610-es évektől kezdve mind nagyobb hátralékokat halmoztak fel. 1610-ben a városok oly keveset fizettek be az előírt adóból, hogy olybá tűnt, mintha szinte megtagadták volna az adó fizetését. A városok hátralékai mind nagyobbak lettek, ezen a sorra elrendelt kamarai vizsgálatok sem segítettek, és a városok többsége a több ezer forint helyett csupán pár száz forintot tudott befizetni, így mindannyian sok ezer forintos hátralékot halmoztak fel. 1668-ban Kassa például több mint 20 000, míg Eperjes és Lőcse több mint 10 000, Bártfa 5300, Kisszeben 2441 forint adót nem fizetett be, jóllehet hátralékaik egy részét néhány évvel korábban engedték el.22 A felhalmozódott adóhátralékok a 17. század második felében már-már csőddel fenyegették a városok büdzséjét. A városok a hátralékok csökkentésében lényeges eredményt csupán akkor tudtak elérni, amikor az adóhátralék már többszörösen meghaladta a kivetett adó összegét, amely egyre csak nőtt: 1655-ben 29 városra összesen 139 300, 1663-ban 30 városra 182 000 forint taxát róttak ki.23 A harmincéves háború hatásai tovább rontották a városok fizetőképességét, hiszen az erdélyi fejedelmek támadásai miatt hadikiadásaik jóval magasabbak lettek. A magyarországi kereskedők a háború okozta nehéz értékesítési körülmények miatt a magyar kivitel hagyományos piacain, a német és a kislengyelországi városokban (Krakkó) már nem tudták értékesíteni a magyar mezőgazdasági termékeket.24 A polgárság adófizetési képessége így csökkent, a század húszas éveitől a korábban viszonylag fizetőképes városi kasszák kezdtek kiürülni, a század közepétől pedig egyre gyakrabban kényszerültek arra, hogy földbirtokaikat elzálogosítsák. Ez hosszú távon tovább növelte pénzügyi gondjaikat, hiszen így onnan éveken át nem remélhettek jövedelmet. A század utolsó harmadának adóreformjai tovább nehezítették a városok helyzetét, hiszen az új adók bevezetésével a városok korábbi taxahátralékait nem írták jóvá, és azok befizetését a kamara a század utolsó harmadában állandóan követelte tőlük. Emellett a városokat érintő új, magasabb összegű és kiszámíthatatlanabb adókat úgyszintén be kellett fizetniük. Az I. Lipót politikája ellen fellépő Wesselényi-összeesküvés leverését követően a pénzügyi szervek is jóval határozottabban léptek fel a városi adóhátralékokat felhalmozók ellen. A városokba bevonult német katonaságra bizton számító kamarák a hátralékokat a városi birtokokból hajtották végre, tovább csökkentve a városi jövedelmeket. A hátralékok mellett a kétféle adó (porció, accisa) fizetése miatt a városok egyre 22 MOL E 554 Föl. Lat. 955. föl. 56-58. Kassa, 1668. augusztus 22.; MÓL Magyar Kamara Archívuma, Miscellanea (E 210) Civitatensia 36. t. No. 1-2. Pozsony, 1672. június 28. 23 Nagy L: A Magyar Kamara adóigazgatási i. m. 45.; Németh I.: Várospolitika i. m. 1. köt. 257-262., 492-495. 24 Zimányi Vera: Magyarország az európai gazdaságban, 1600-1650. Bp. 1976. (Értekezések a történettudományok köréből új sorozat 80.); Gecsényi Lajos: Bécsi kereskedők memoranduma a kelet-nyugati kereskedelemről (1615). In: Miscellanea fontium históriáé Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk. Kalmár János. Bp. 1997. 79-88.; Gecsényi Lajos: Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál-Pálfíy Géza- Tóth István György. Bp. 2002. 175-197.
