A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Guszarova, Tatiana: „A nagy réghy dicsiretes magyar gyókérbóll ky nőtt szép ágh…” Berényi György báróságára írt Gratuláció
150 TATIANA GUSZAROVA matok és e csoport viszonya az uralkodóházhoz? Hogyan mérlegelte ebben az időben a társadalom azokat az erényeket, amelyekkel kiérdemelték a magas kitüntetést? Az első, ami erre a kérdésre fényt derítene, a királyi diploma vagy adománylevél lenne, amelyre Nyitra és Trencsén megyék 1656 augusztusában hivatkoztak. Sajnos a diploma hiányzik a Berényi családnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött irataiból. Jelenleg csak III. Ferdinánd Nyitra megyéhez intézett, 1656. február 20-án kelt és a király magyar titkárától, Ruttkay Andrástól aláírt levele áll rendelkezésünkre, amelyben a király elrendelte, hogy a megye hirdesse ki a diplomát, és Berényi Györgyöt fogadja a mágnások közé.5 Komáromy András, a Berényi György életéről szóló egyetlen tanulmány szerzője hivatkozott a diplomára, és 1656. február 24-re datálta.6 Komáromy tanulmányának azonban az a hátránya, hogy nem pontosan hivatkozik információja forrására. Csak általános formában állítja, hogy értekezése a Berényi család levéltárának irataira épül, amelyeket abban az időben még a Nemzeti Múzeum őrzött.7 Nem kevés, a szerző által használt okirat jelenleg nincs meg ebben az állományban.8 Sorsukat ugyanúgy nem ismerjük, mint III. Ferdinánd oklevelét. A Berényi családnak ma a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltárában megmaradt irataiban a királyi diplomának más a dátuma, mint Komá- romynál: 1656. február 20.9 Ami viszont még furcsább: a Királyi Könyvek (Libri Regii) nem említik Berényi Györgyöt a bárói rangra emelkedett személyek között, bár maga az adományozás ténye vitathatatlan. így nincs lehetőségünk a királyi adománylevél szövegéből megállapítani azokat a indítóokokat, amelyek alapján III. Ferdinánd Berényi Györgyöt a bárói címmel kitüntette. Ezekre csak a megyei iratokban találhatunk utalásokat. A hiányt részben pótolhatjuk, ha ennek a levéltárnak egy nagyon érdekes iratára fordítjuk figyelmünket. 1656. február 20-án, vagyis amikor Trencsén 5 Posteaque nos fidelem nostrum Egregium Bereny de Karanch Bereny, exigentibus ipsius meritis intuituque fidelium servitiorum, Sacrae Regni n[ost]ri Ungariae Coronae, Augustissimaeque Domui n[ost]rae Austriacae, per ipsum fideliter praestitorum et deinceps constanter praestandorum, in numerum Baronum et Magnatum huius Regni Nostri Ungariae, vigore benigni Diplomatis n[ost]ri desuper emanati, benigne cooptaverimus, annumeravimus Tituloque Magnificientiae insigniverimus (Kiemelés tőlem - G. T). Eapropter fidelitatibus quoque Vestris id dementer intimandum esse ducentes, omnino volumus, serioque praesentium dementer eisdem demantantes, quatenus memoratum Geor- gium Bereny, pro verő et indubitato Regni Nostri Magnate agnoscere eidemque pro occurrendum debitum Magnificentiae titulum tribuere velitis et debeatis. Executuri in eo benignam et expressam voluntatem n[ost]ram. Quibus in reliquo gratia et dementja n[ost]ra benigne propensi manemus. Datum in Civitate n[ost]ra Vienna Austriae die vigesima Mensis Februarii Anno Millesimo Sexcentesimo Quinquagesimo Sexto. Ferdinandus. Andreas Ruttkay (MOL P 49 2. cs. Fasc. 2. Nr. 7. föl. 6-7). 6 Komáromy András: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése 1601- 1677. Századok 19. (1885) 144. Nagy Iván 1642-re teszi a királyi diploma kiadását (Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 2. köt. Pest 1858. 19). 7 Komáromy A.: Karancsberényi báró Berényi György élete i. m. 129. 8 így például nem találtam azokat a Komáromy rendelkezésére állt iratokat, amelyek megvilágítanák a család életét a 13-16. században. S ami még szomorúbb: Komáromy szerint Berényi György valamilyen személyi jellegű naplót vezett, ám ez is hiányzik a mai iratok közül. Nehéz elképzelni, mikor keletkezett a lakúna, ami nagyon megnehezíti Berényi életének és tevékenységének kutatását. 9 MOL P 49 2. cs. Fasc. 2. Nr. 9. föl. 11.
