A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Fodor Pál: Királynék fogságban. Tinódi egy félreértett históriás énekéről
129 Tinódi végül - a valóságban történtekkel teljes összhangban - megemlíti, hogy a veszteségein búslakodó szultán nemsokára bevonult a kiürített Teb- rizbe (erre 1514. szeptember 6-án került sor). Bő egyhetes itteni tartózkodása alatt csapatai és vezírei ellenállása miatt fel kellett adnia tervét, hogy a telet keleten tölti, és a város kincseit, tudósait és mesterembereit összeszedve visszaindult Anatóliába. A téli hónapokra Amásziában ütötte fel táborát, majd a következő év nyarán (1515. július 11.) visszatért Konstantinápolyba.20 Tinódi már a csata következményeinek számbavételénél megemlíti, hogy a szultán megszerezte a sah „szép feleségét”. A Szelim háborújáról szóló történet záró részét aztán teljes egészében az asszony tragikus sorsának szenteli (105-125. sor). 105 Kazul földéből császár kiindula, Mikor juta az Konstantinápolba, Kazul szép feleségével elhála, Csak egy éjjel császár véle vigada Adá feleségül Kertez szancsáknak, 110 Szancsák megköszöné ászt az császárnak. Mikor az ágyban ők együtt volnának, Szancsák nyála kezéhöz az asszonnak. Szancsák ászt eszébe nem vötte vala, Az asszonnál titkon egy hancsár vala, 115 Agyékjában hancsárt ütötte vala, Az Kertez szancsák ott hamar meghala. Vala asszony igen nagy siralmába, Az szót mongya ágyasházban sírtába: „Észt azért szörzém én nagy haragomba, 120 Nem akarok többet élnöm ez világba. Légyen az én vitéz uram éltéjért, Én férjemért, ím az Kazul basájért, És énrajtam lőtt az nagy kisebbségért.” Császár hallá, őt megfogatá azért, 125 Bévetteté az tengörnek vizébe. A királyné(k) fogságba esése a csaldiráni események egyik fogós, vitatott kérdése, így aligha véletlen, hogy az elmúlt évtizedben több tanulmány is foglalkozott vele.21 Ezekből a következő kép rajzolódik ki. A Csaldiránhoz felvonult Szafavida seregben nemcsak férfiak, hanem nők és gyermekek is nagy számban jelentek meg. A sah ugyanis a régi nomád szokásokkal összhangban22 20 Uo. 147-150., 171. 21 Tansel S.: Yavuz i. m. 62-65.; Roger M. Savory: Täjlü Khänum: Was She Captured by the Ottomans at the Battle of Chäldirän, or Not? In: Irano-Turkic Cultural Contacts in the llth-17th Centuries. Ed. by Éva M. Jeremiás. Piliscsaba 12002] 2003. 217-231.; Emecen F.: Zamamn Iskenderi i. m. 142-143.; Tufán Gündüz: §ah Ismail’in eiji Tagil Begüm. Türk Kültürü ve Haci Bekta§ Véli Ara§tirma Dergisi 51. (2009) 223-233. 22 Vö. Speros Vryonis, Jr.: The Decline of Medieval Hellenism in Asia Minor and the Process of Islamization from the Eleventh through the Fifteenth Century. Berkeley-Los Angeles-London 1971. 264-265.; Gündüz T: §ah Ismail’in e§i i. m. 227. TINÓDI EGY FÉLREÉRTETT HISTÓRIÁS ÉNEKÉRŐL
