A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Fodor Pál: Királynék fogságban. Tinódi egy félreértett históriás énekéről
130 FODOR PÁL a türkmén harcosokat a családjaikkal együtt rendelte ki, hogy őket védelmezve a végsőkig kitartsanak, és eszükbe se jusson megfutni. Nagy veszélyben az asszonyok is lóra szálltak és fegyvert ragadtak. Ez a harci morál jellemezte a sah háznépét is, akinek feleségei és ágyasai közül többen eljöttek, és páncélinget és sisakot öltve részt vettek a csatában. Az elesett Szafavida asszonyokat az oszmánok katonai tiszteletadással temették el. Az oszmán, Szafavida és nyugati források ellentmondó híreket közölnek arról, hogy a sah melyik felesége vagy feleségei kerültek oszmán kézre, s hogy mi történt velük azután. Sokáig erősen tartotta magát az a nézet, hogy az illető hölgy Tádzslu Hanum (Bigi Hanum, Tádzslu Begüm), a sah kedvenc felesége volt, akit a szultán azért, hogy legyőzött ellenfelét megalázza, az egyik oszmán államférfihoz, nevezetesen Tádzsizáde Dzsáfer bég kancellárhoz adott feleségül.23 Korabeli nyugati híradás szerint Tádzslu Hanum az Iszmail által legyőzött Akkojunlu törzsszövetség uralkodó dinasztiájából származott, Jakub fejedelem (a híres Uzun Haszán fiának) unokája lett volna. A Szafavida források viszont egyértelműen az Akkojunluk Mavszillu (moszuli) ágából eredeztetik, aki iránt Iszmail sah akkor lobbant szerelemre, amikor az ellene lázadó Akko- junlukat 1504-ben leverte és a foglyok között Tádzslu Hanumot megpillantotta. 1504-05 táján feleségül vette, s az asszony hat hónappal a csaldiráni vereség előtt fiút szült neki, aki később Tahmaszp néven a leghosszabb ideig ült a Szafavidák trónján (1524-1576).24 Tádzslu Hanum csaldiráni szerepléséről a perzsa források szűkszavúan tudósítanak; kisebb eltérésekkel egybehangzóan arról számolnak be, hogy az asszony megsebesült az ütközetben, menekülőre fogta, de elvétette az utat, végül az egyik főember vezíre talált rá és juttatta el Tebrizbe, ahol a sah rettentően lehordta, és halállal fenyegette, ha még egyszer hadba mer szállni.25 Az oszmán krónikások többsége ezzel nagyjából összeegyeztethető módon adja elő az eseményeket, de egy jobban értesült szerző és az ő nyomán többen érdekes epizóddal egészítik ki Tádzslu Hanum megpróbáltatásait. Eszerint a küzdelem során egy bizonyos Meszih pasa fia (mint utóbb okleveles forrásból kiderült: Meszih vidini szandzsákbég vagy az ő egyik embere) foglyul ejtette az asszonyt, aki a csata utáni éjszakát a bég sátrában töltötte. Eközben a talpraesett királyné üzletet ajánlott a bégnek: ha futni hagyja, átadja neki mesés értékű, vese alakú rubin fülbevalóit (lal-i bögrék), amelyeket a sah készíttetett neki. A bég ráállt az alkura, és elengedte az asszonyt, aki a perzsa határt elérve a hoji kormányzó segítségével eljutott Tebrizbe.26 Ez a tudósítás egy dokumen- táris forrás tükrében igencsak hihetőnek tűnik. Valamikor 1518-1523 között a szultán parancsára kikérdezték az akkor már elhunyt Meszih bég egykori he23 Ezt írja Tádzsizáde Dzsáfer legutóbbi életrajzának szerzője, ísmail E. Erünsal is: Tácizade Cáfer Qelebi. In: Türkiye Diyanet Vakfi Islám Ansiklopedisi. Istanbul 2010. 354. 24 Savory M: Täjlü Khänum, i. m. 219-221.; Gündüz T: §ah ísmail’in e§i i. m. 224-225.; D. Morgan: Medieval Persia i. m. 124-130. 25 Savory M.: Täjlü Khänum, i. m. 221-222.; Gündüz T: §ah ísmail’in e§i i. m. 226. 26 Hoca Sadeddin: Tacü’t-tevarih. II. Istanbul 1280/1863-64. 273. A krónikás a Szelim bizalmasai közé tartozó apjától, Haszán Dzsántól hallotta a történetet.
