Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Draskóczy István: Szempontok az erdélyi sóbányászat 15-16. századi történetéhez

SZEMPONTOK AZ ERDÉLYI SÓBÁNYÁSZAT 15-16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ 89

már csupán 25 ezer, 1519-ben pedig mindössze 16 ezer arany folyt be ebből a jövedelem fajtából a kincstárba.* 29 A sóból származó királyi bevételek csökkenésére vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a problémák a különösen Jagelló-kor- ban növekedtek meg, amikor a királyi hatalom gyenge volt, az uralkodók pénzügyi nehézségekkel küszködtek.30

Nem csoda, hogy az udvart foglalkoztatta, miként lehetne ismét a bevételt fokozni. Akár kedvezőre is fordulhatott volna az a megoldás, hogy Szálkái László egy személyben felügyelte az erdélyi és a máramarosi sókamarát. Ez az időszak azonban csak rövid ideig (1510-1511) tartott. 1514-ben Werbőczy dolgozott ki tervezetet a királyi jövedelmek emelésére.31 Már közvetlenül II. Ulászló halála után a királyi tanácsban határozat született arról, hogy az erdélyi kamarákat, a külsőket és a hozzájuk tartozó fíliákat azokból a romokból és pusztulásból, amelybe a korábbi kamaraispánok jogtalansága és hanyagsága {„per iniuriam et negligentiam ”) miatt kerültek, felemelik, a korábbi állapotukba helyezik vissza. A kamaraispán azonban az a Bornemissza János maradt, akit még az elhunyt király nevezett ki. A kincstartói tisztségbe Beriszló Péter helyére Szálkái László került, aki a jelek szerint komolyan gondolta az uralkodó pénzügyeinek a rendbe tételét. Sikerült pl. elérnie, hogy Perényi Gábor a nála zálogban lévő máramarosi sókamara bevételének a feléről lemondjon. 1516. augusztus 17-én a királyi tanács részletesen foglalkozott az erdélyi sóbányák helyzetével, közte a hajózás kérdéseivel, a vámokkal. Tiltotta, hogy sóban kérjék az illetéket. Szálkái pénzügyi intézkedései ellenállást váltottak ki, úgy hogy 1517.

amelyben 1503. március 28-án több éves magyarországi működéséről adott számot a signoria előtt. Információi ebből az időszakból származnak. A követ szerint a király bevétele 220 ezer aranyat tesz ki. Véleményünk szerint a sómonopóliumból eredő 50 ezer arany bevétel (amiből az adósságok törlesztése miatt a kincstárba kisebb nettó összeg jött be !) magában foglalta a máramarosi bányák jövedelmét. A jelentésből megtudjuk, hogy Anna királynénak a kincstár 30 ezer forintot folyósított. Mint ismeretes, II. Ulászló azokat a birtokokat ígérte nejének, amelyeket korábban Beatrix birtokolt. A kutatás szerint a királyné valóban számíthatott ekkora bevételre. Tudjuk azt is, hogy legalább két évig eltartott, amíg Anna fokozatosan a neki juttatott javak tényleges ura lett (Kenyeres 2004, i. m. 1110-1114.), vagyis kezdetben valóban rászorult erre a kincstártól nekijáró összegre. Diósgyőr 1502 végén, Máramaros pedig 1503 elején lett az övé (DL 9756, 24 849, 84 019, Bártfa, i. m. II. 3699, 3724. sz.). Ám Diósgyőrött 1507-ig az a Móré Elek töltötte be a várnagyi tisztet (utóda Móré Imre), aki már 1502 nyarán ebben a pozícióban tűnt fel (Miskolc története I., i. m. 439. - Draskóczy István része), míg Máramarost 1503 márciusában a korábbi ispán, Tárczay János kormányozta, akinek Anna 2000 forint erejéig kötötte le a kamara jövedelmét. Váltásra csupán a következő év tavaszán került sor, amikor Tárczayt Butkai Péter követte (DL 67 170., Bártfa, i. m. II. 3776. sz.). Vagyis a követi jelentés megfogalmazása idején még számottevően nem javult a királyasszony anyagi helyzete, szüksége volt a kincstári támogatásra.

29 Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516). Bp. 1913. 15.; A csekély összeg csupán részben magyarázható azzal, hogy Máramaros s körzete legalább 9-10 ezer forint közöttire becsülhető bevétele (utóbb már csak a fele) nem a királyé lett (DL 32 598., 71 119.).

30 Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata. Századok 128 (1994) 288-319. A nehéz anyagi körülmények között a kiteijedt kamarai hálózat fenntartása sem lehetett egyszerű feladat.

31 A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rend. Géresi Kálmán. III. Bp. 1885. (a továbbiakban: Károlyi oklevéltár III) 72.; Kubinyi: Szálkái, i. m. 106.; Több helyütt irreális elképzeléseket fogalmazott meg. Ugyanakkor megoldási javaslatainak némelyike, így pl. a sókamarák számának a csökkentése, a reform nyomán megvalósult. Hermann Zsuzsanna: Egy pénzügyi tervezettől a Hármas könyvig. Századok 115 (1981) 110-111., lásd még Kubinyi 1988, i. m. 231-232.