Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Déry Balázs: Ambrosius-idézetek Gellértnél
Érdemes továbbá megvizsgálni, hogy Gellért nem ismerhetett-e többet az Amb- rus-prológus szövegéből, vagy pedig csak az idézett néhány mondat ismerete bizonyítható - ami pedig egy, bár csak föltételezett excerptum-gyűjtemény általi közvetítést is sugallhatna. A fentebbi Ambrus-szöveg a következő módon folytatódik: „Nec quisquam calumnia etiam Paulum possit incessere. Neque enim distantiam fecit ille, cum dixit: diuisiones gratiarum sunt, idem autem spiritus; et diuisiones ministeriorum sunt, idem autem dominus; et diuisiones operationum sunt, idem autem deus, qui operatur omnia in omnibus.” (X Cor. 12,4-6) E mondatokat (bennük a bibliai idézeteket) Gellért nem idézi folytatólagosan a fentebb bemutatott Omnem ... infudit szakasz után — idézi viszont belőle a Pál apostolra való hivatkozást és a bibliai citátumot egy bő oldallal korábban (a kéziratban f. 159v, 1. 20-160r, 3): „Hanc phisicam, ethicam uero et loicam21 cjestis paulus insinuare uisus est, cum diuinas distributiones diuini potencia spiritus enumerauerat dicens: Notum uobis facio, quod nemo in spiritu dei loquens dicit anathema iesu. Et nemo potest dicere dominus iesus, nisi in spiritu sancto. Diuisiones graciarum sunt, idem autem spiritus. Et diuisiones ministracionum sunt, idem autem dominus. Et diuisiones operationum sunt, idem uero deus, qui operatur omnia in omnibus.” (1 Cor. 12,3-6) Nehéz lenne véletlennek tartani az egybeesést: a Paulusra való hivatkozás ugyan még igen gyenge párhuzam lenne, de a bibliai idézet átvétel-volta nyilvánvaló. Amikor Gellért folyamatosan (a kézirat f. 159r 1. 23-tól kezdve) az Amb- rus-idézet gondolatmenetében maradva részletezi a „triplex sapientia” mibenlétét, értelmetlen föltételeznünk a véletlenszerűséget, vagyis hogy Ambrustól teljesen függetlenül Jutott eszébe” ugyanaz a bibliai hely. Az sem nyom sokat a latban, hogy Gellért többet idéz, mint Ambrus: az egyébként a gondolatmenetébe nem szervesen illeszkedő 1 Cor. 12,3-at is. S nem cáfolja az átvételt az sem, hogy Ambrus általunk ismert kézirataiban általában (s így a Corpus Christianorum főszövegében is) a Vetus Latina szerinti ministeriorum illetve idem autem deus áll, míg Gellértnél a Vulgata szerinti ministracionum és idem uero deus. Néhány Ambrus-kéziratban ugyanis a Vulgata szerinti ministracionum található, nyilvánvalóan a Vulgata-szöveg beszüremkedésével; a verő (egyébként jelentéktelen, akár véletlenszerűen is előfordulható) eltérése pedig mint Vulgata-sajátság szintén megjelenhetett egy Gellért használta kéziratban. Mindenesetre az 1 Cor. 12,(3)-4-6-ot bibliai szöveg volta ellenére, ám mivel az Ambrus-szöveg integráns része, Gellértnél bizonyos, tág értelemben „Amb- rus-szövegnek” is kell tekintetünk, s így eggyel szaporítottuk a felismert Amb- rus-citátumok számát.. Gellért munkamenetének (s ennek részeként a Lukács-kommentár fel- használásának) rekonstruálásában azonban talán tovább is mehetünk. Ehhez meg kell figyelnünk a prológusnak — a kiadás szerinti — 2. fejezetét: AMBROSIUS-IDÉZETEK GELLÉRTNÉL 79 21 Gellértnek a sajátos középkori latin nyelvhasználattal összefüggő írásváltozatait az egybevetésekkor nem vettük figyelembe. Köztük a legfeltűnőbb itt a loica, mely bizonnyal Gellért itáliai anyanyelvi szubsztrátumának hatására vesztette el az intervokális g-t. A ránk maradt Ambrus-kéziratokban ilyen alak nem látszik, tehát föltételezhetően Gellért egy bizonyos automatizmussal „írta” át a középlatin ejté- sű alakot. (Ld. Silagi, Untersuchungen 78.)
