Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Déry Balázs: Ambrosius-idézetek Gellértnél
78 DÉRI BALÁZS Nincs tudomásunk ugyanis olyan értelmezéselméleti „szöveggyűjteményről”, amelyből Gellért készen vehette volna a patrisztika íróinak válogatott hermeneu- tikai nézeteit. Ugyanakkor szerzőnkre jellemző az Ambruséhoz hasonló elmés, metodológiai alapozásul is szolgáló allegorikus értelmezések iránti vonzódás17 — határozott elméleti érdeklődést mutat a bibliaértelmezés módszertana iránt. Ennek legfontosabb dokumentuma Tichonius szabályainak terjedelmes idézése (a kéziratban f. 27v, 1. ll-30v, 2) Beda Explanatio Apocalypseos-ának prológusából. Ide tartozik továbbá a Szentírás homályos helyeit föltáró, vagy mélységeit megvilágítani hívatott allegorizáló módszer18 mellett szóló idézet Jeromos Dániel-kom- mentárjából (a kéziratban f. 145r, 1. 12-145v, 12), de tágabb értelemben Cassio- dorus De institutione divinarum litterarum-ónak föltételezhető ismerete is, még ha az abból származó, fent említett hosszú idézet nem is a bevezetéstani és hasonló elméleti fejezetekből vétetett, hanem buzdítás a Szentírás erejéről (XVI. fejezet). Ezek a terjedelmes és egy irányba mutató idézetek tehát a szentírásértel- mezés módszertanának elsajátítását és továbbadását célzó, tudatos gyűjtőmunka eredményeinek látszanak, s más érvekkel együtt azt a nézetet támogatják, hogy Gellértnek a könyvek hiányáról való panaszkodása nem sokkal több retorikai fogásnál, amelyet nem kell teljesen szó szerint venni.19 Ha pedig egyfelől Gellértnek komoly gyűjtőmunkára kellett támaszkodnia, másfelől a bizonyított forrásait — éspedig számos forrást — tartalmazó könyvtár nem létez(het)ett a korabeli Magyarországon, valószínű, hogy a szerző már egy többé-kevésbé kész gondolatmenethez szükséges olvasmányanyag (Jegyzetek”) birtokában érkezett Magyarországra, s legföljebb a kidolgozás történt (vagy folytatódott) hazánkban. A véglegesítéshez esetleg utóbb fölmerülő könyvszükségletét valóban nem, vagy nem könnyen tudta kielégíteni - ezért joggal panaszkodhatott.20 Az Ambrus-kiadás apparátusa ehelyütt még egy filológiai tanulsággal szolgál: az idézetben szereplő „patri usque ad mortem secundum hominem oboediens” kifejezéshez (a kéziratban f. 160v, 1. 16-17) a Gellért-kiadások nem adnak parallel locust. Ha korábban nem ismerték föl, legalább az Ambrus-kiadás alapján Phil 2,8 parafrázisának tekintve föl kellett volna tüntetniük! (Beda Venerabilis, Opera exegetica 3. In Lucae evangélium expositio. In Marci evangélium expositio. Cura et studio D. Hurst. Turnholt, 2001. Corpus Christianorum Series Latina CCXX.) 17 Ide számíthatjuk egy újabb prológus, Hieronymus Máté evangélium-kommentárja ismeretét (a kéziratban f. 60r, 1. 7-60v, 7). 18 Ennek védelmében többször szót emel a módszert elutasító, nem egykönnyen azonosítható kortársaival (vagy retorikusán, a mindenkori elutasítókkal mint képzelt ellenfelekkel?) szemben. A számos közül az egyik legpregnánsabb megfogalmazásához (a kéziratban f. 17v, 1. 26-18r, 9) lásd Déri Balázs: A «Tekintetes lakodalmas», az «Isteni nászdal» és a «Nemes ének» - avagy a Szent Gellért-szö- vegkiadás műhelyéből. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 1 (1991) 58-67. 19 A Karácsonyi-Szekfű-kiadás bevezetője is (p. XI.) kritikátlanul elfogadja. 20 Hogy „könyvtárközi kölcsönzés” hiányában akár csak egy kézirat beszerzése is milyen nehéz, mennyire egyedi eset volt, mutatja Bonipert pécsi püspök Priscianusa. Lásd utoljára Nemer- kényi Előd: Latin Grammar in the Cathedral School: Fulbert of Chartres, Bonipert of Pécs, and the Way of a Lost Priscian Manuscript. Quidditas. Journal of the Rocky Mountain Medieval and Renaissance Association) 22 (2001) 39-53.
