Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Déry Balázs: Ambrosius-idézetek Gellértnél
a Lukács evangéliuma kommentáljának (Expositio Evangelii secundum Lucam) prológusában. Idézzük a Deliberatio szöveghelyét: „Omnem, quem mundana{m} sibi prudentia falso uindicat, principatum sapientia possidet spiritualis, presertim cum, audatius ut aliquid usurpemus, ipsa fides nostra, ipsum misterium trinitatis sine hac triplici sapientia esse non possit, nisi credamus et illum naturaliter patrem, qui nobis genuit redemptorem. Et illum ethicum, qui patri usque ad mortem secundum hominem oboediens nos redemit. Et illum rationabilem spiritum, qui rationem colendq diuinitatis et uitq regende humanis pectoribus infudit.”13 („A világi bölcsesség tévesen tartja magát az igazság legfőbb letéteményesének, mert azt a Szentlélek bölcsessége birtokolja, kiváltképpen azért, mert — hogy merészebben fejezzem ki magam — vallásunk és a Szentháromság misztériuma nem lehet e Hármasság bölcsessége nélkül, azaz ha nem hinnénk ama természet szerinti Atyában is, aki a Megváltót nemzette számunkra. És ha nem hinnénk etikának Őt, aki emberi természet szerinti haláláig az Atyának engedelmeskedve megváltott bennünket. És ha nem hinnénk logikának a Szentleiket, aki az emberiség szívébe beoltotta, hogy miképpen tisztelje Istent és kormányozza életét.”)1* Első észrevételünk a Gellért általi idézés nagy pontosságára kell vonatkozzék: a fenti szöveg három apró eltérést leszámítva megegyezik a ma elérhető legmodernebb Ambrus-kiadás főszövegével.15 Először is a mundanam fölösleges, sőt értelemzavaró záró nazálisa, melyet Silagi törölt, nyilvánvalóan az előtte álló két accusativus hatására került a szövegbe, akár Gellért, akár ismeretlen másolója tévedéséből; de az sem zárható ki, hogy a Gellért használta — a Corpus Christianorum kiadásához kollacionált kéziratok egyikével sem pontosan egyező, nekünk ismeretlen — kódexben így állt a szó. Másodszor: a sapientia és a possidet közötti vere szó hiányát már Batthyány észrevételezte. Az Ambrus-kiadás apparátusában ilyen változat egyáltalán nem szerepel - a kihagyás oka az előbbiekhez hasonlóan legalább háromféle lehet. Végül: az Ambrus-kéziratok egységes spiritalis szóalakja helyett Gellértnél spiritualis áll. A fentebbiekhez hasonló három ok föltételezhető itt is, bár inkább a Gellért általi változtatás mellett szól az, hogy szerzőnk sokkal többször (e helyet leszámítva 47-szer) használja a spiritual-, mint a spirital- alak- változatot (mindössze háromszor). Az ilyen és ehhez hasonló helyek — mint a hosszú, és szintén igen pontos Cassiodorus-idézet (a kéziratban f. 138r, 1. 12-139v, 8) — kétségessé teszik egyfelől a fejből való idézésnek a szakirodalom által eltúlzott szerepét, bármennyivel is nagyobb lehetett a maiénál a középkori embernek a mnemotechnikai gyakorlatok edzette emlékezetőhetsége. Másrészt erősen megkérdőjelezik — egyébként fölmutatni eddig nem tudott — florilegiumok, sententia-gyűjtemények közvetítő szerepét.16 AMBROSIUS-IDÉZETEK GELLÉRTNÉL 77 13 A kéziratban f. 160v, 11. 9-19; Karácsonyi-Szekfö, i. m. 640. 14 Ford. Karácsonyi-Szekfu, i. m. 641. 15 Sancti Ambrosii Mediolanensis opera. Pars IV Expositio Evangelii secundum Lucam. Fragmenta In Esaiam. [A Lukács-kommentár:] Cura et studio M. Adriaen. Corpus Christianorum Series Latina XIV Turnholt, 1957. caput 5., pp. 3-4. 16 Másokat követve ilyeneket tételez föl a Karácsonyi-Szekiu-kiadás bevezetője is (XI.). Gellért „kézikönyveihez” lásd. Szegfű László'. Néhány XI. századi «liber portabilis» nyomában (Gellért püspök kézikönyvei). Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae: Acta Bibliothecaria 8 (1979) 3-60. Az igen pontos idézet, ráadásul egy elméleti bevezetőből, továbbá azt is szinte kizárja, hogy a szöveg nem közvetlenül Ambrusból, hanem valamely őrá támaszkodó munkából származik. Hogy egyébként milyen tekintélye volt Ambrus Lukács-kommentárjának, kitűnik Beda munkájának bevezetéséből.
