Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)

Déry Balázs: Ambrosius-idézetek Gellértnél

76

DÉRI BALÁZS

Szövegkiadása7 előmunkálatait összegző tanulmányában8 Gabriel Silagi sok helyes metodikai észrevétellel tekintette át Gellért patrisztikus forrásainak kérdését. E tanulmány és az annak eredményeit summázó szövegkiadói apparátus a források megállapításában a korábbi kutatáshoz képest lényeges előrehaladást mutat, ha vélhetően távol is van a teljességtől.9 Sajnálatos módon e tekintetben alig jelent előrelépést Karácsonyi Béla poszthumusz, kétnyelvű szövegkiadása.10 Az egyrészt tudatosan ilyen célú kutatásaim eredményeit, másrészt a Magyarországi Középkori Latinság Szótárának hajdani munkatársaként végzett lexikográfusi tevékenységem közbeni véletlen találatokat folyamatosan publikálom.11 Az eddig összegyűlt anyag alapján bátran állíthatom, hogy bár az azonosított hosszú Isido- rus-, továbbá Ambrus-, Ágoston-, Jeromos-, Cassiodorus-, Beda-, Pseudo-Dionysius Areopagita- és Maximus Confessor-szövegekhez hasonló terjedelmű idézeteket valószínűleg nem sokat találunk már, de rövidebbeket bizonyosan, sőt az eddig azonosított szöveghelyeket is érdemes újra, alaposan szemügyre vennünk. Az Árpád-kor jeles kutatójának, sok más mellett az ,Árpád-kori legendák és intelmek” című, emlékezetesen szép kötet szerkesztőjének-szerzőjének szánt csekély, de szíves ajándékul Szent Gellért egy Ambrus-idézetét vizsgálom újra

*

Gellért a Deliberatio VIII. könyvében12 a három zsidó ifjú énekének „Benedicite, omnes spiritus Dei, Domino” (Dan 3,65) félverséből kiindulva — a „spiritus” szó kettős, ‘szél’, ‘lélek’ jelentését kihasználva — többek közt a szelek fajtáin és természetén, „fizikai” tulajdonságain elmélkedik. Elmélkedése egy pontján a „triplex sapientia” három részét (physica, ethica, logica) rendre a Szentháromság személyeire magyarázza. E gondolatot Gellért Ambrustól vette át, s forrására, azaz a „sacerdos Christi Ambrosius”-ra (172. 1. 1471 ed. Silagi) a szó szerinti idézetet bevezető mondatban hivatkozik is. Már Batthyány azonosította az Ambrus-helyet

7 Gerardi Moresenae aecclesiae seu Csanadiensis episcopi Deliberatio supra hymnum trium puerorum. Corpus Christianorum Continuatio Mediaevalis XLIX. Turnhout, 1978. (a továbbiakban: Silagi)

8 Gabriel Silagi: Untersuchungen zur ’Deliberatio supra hymnum trium puerorum’ des Gerhard von Csanád. In: Münchener Beiträge zur Mediävistik und Renaissance-Forschung. München, 1967. (a továbbiakban: Silagi, Untersuchungen); Gellért forrásairól különösen: 51-62.

9 Eredményeire többen támaszkodnak, ld. legutóbb Nemerkényi Előd: Szent Gellért patrisztikus forrásai. Studia Patrum. A Magyar Patrisztikai Társaság I. konferenciája az ókori kereszténységről (Kecskemét, 2001. június 21-23.). Szerk. Nemeshegyi Péter, Rihmer Zoltán. Budapest, 2002. 255-261.

10 Deliberatio Gerardi Moresanae aecclesiae episcopi supra hymnum trium puerorum. Kiadták és a fordítást végezték: Karácsonyi Béla, Szekfű László. Szeged, 1999. (a továbbiakban: Karácso- nyi-Szekfű); A kiadás és a fordítás, nyilvánvaló fontossága és érdemei ellenére, vagy éppen azért igen alapos kritikát érdemelne. Nemerkényi Előd lelkesült méltatásának megállapításai bizonnyal még árnyalásra szorulnak. Lásd Budapesti Könyvszemle 12 (2000) 402-405. Szerencsésen visszafogottabb Vajda Tamás: Magányos remekmű a XI. századból. Aetas 17 (2002) 4. sz. 176-181.

11 Vö. pl. a Bollók János emlékére tartott tudományos konferencián (2003. november 6-9., Budapest, Eötvös Collegium) elhangzott, még kiadatlan tanulmányomat Egy „elveszett” Jeromos-hely Szent Gellértnél címmel.

12 A kéziratban f. 159r, 1. 23-16P, 6; a kiadásokban: Batthyány, i. m. 285-288.; Silagi, i. m. 171,1. 1417-171, 1492; Karácsonyi-Szekfu, i. m. 634-642.