Studia professoris-professor studiorum Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Budapest, 2005)
Búza János: Magyar dénárok Velencében a 16. század közepén
Búza János: MAGYAR DÉNÁROK VELENCÉBEN A XVI. SZÁZAD KÖZEPÉN Mohács századában a pénz és a dénár többnyire azonos jelentéssel1 bírt Magyarországon, ugyanis a legnagyobb mennyiségben vert, következésképpen a legelterjedtebb monéta a magyar dénár2 volt. A határ menti területeken azonban valamelyest szerényebb lehetett a dénár szerepe, mert ott együtt forgott a szomszédos pénzkibocsátók veretéivel. A közös cirkuláció mind a lengyel,3 mind az osztrák határra4 nézve jól ismert a régebbi, illetve az újabb gazdaság- és pénztörténeti irodalomban. A sárvári uradalom középkor végi számadásaiban a forint és a dénár mellett a krajcár és a bécsi dénár5 ugyancsak gyakori volt, Családon [= Vámoscsaládon] például 1519-ben egy áruval megrakott szekér után 1 krajcár vámot kellett fizetni, a gyalogos pedig 1 bécsi dénárral6 tartozott. Nyugat-Magyarország, s legjelentősebb városa, Sopron pénzforgalmában ugyancsak ismertek voltak az alsó-ausztriai és egyéb „osztrák,” illetve német veretek.7 Legalább ennyire nyilvánvaló az, hogy a magyar váltópénzek szintén benyomultak az alsó-ausztriai és a stájerországi pénzforgalomba.8 * A magyar dé1 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk.: Benkő Loránd. Bp. 1967. I. 614., ill. Bp. 1982. Hl. 156. 2 Huszár Lajos-. Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. Bp. 1975. 15-16., passim, (a továbbiakban: Huszár-. Habsburg-házi) 3 Franz Joseph Jekel: Polens Handelsgeschichte. Wien-Triest, 1809.; Horváth Mihály. Az ipar és kereskedés története Magyarországban a három utolsó század alatt. Buda, 1840.; Stefan Kazimir: Nemesfém- és pénzforgalom s a pénz árképzése magyarországi viszonylatban a 16. században. Történeti statisztikai tanulmányok 4. Bp. 1980. (A Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Országos Levéltár kiadványa) 175-185.; Andrzej Mikolajczyk: W^gierskie srebro w Polsce - zabespeczenie krusz- cove gwaltownego rozwoju polskiej produkcjy menniczej w koncu XVI i na pocz^tku XVII wieku. Prace i Materialy Muzeum Archeologicznego i Etnograficznego w Lódzi. Seria Numizmaticzna i Konservatorska Nr. 5. 1985. 119-128. 4 Siegfried Becher: Das österreichische Münzwesen vom Jahre 1524 bis 1838. I—II. Wien, 1838. Bd. II. 57. et passim, (a továbbiakban: Becher)-, Johann Newald: Das österreichische Münzwesen unter Ferdinand I. Wien, 1906, 82-85.; Günther Probszt: Innerösterreichische Münzpolitik von 1564 bis 1619. Numismatische Zeitschrift, Neue Folge 17 (1924) 69-72.; Huszár: Habsburg-házi, i. m. 29-30. 5 Érszegi Géza: Középkor. Sárvár monográfiája. Szerk.: Horváth Ferenc. Szombathely, 1978. 150-159., 208-209. (a továbbiakban: Érszegi) 6 Érszegi, i.m. 154. 7 Baraczka István: A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez (Nyugat-dunántúli számadáskönyvek pénztörténeti adatainak alapján 1540-1560). Levéltári Közlemények 36 (1965), 235-256. (a továbbiakban: Baraczka)-, Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. In: Dányi Dezső - Zimányi Vera: Soproni árak és bérek a középkortól 1750-ig. Bp. 1989. 55-56. ( a továbbiakban: Huszár: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok) 8 „Durch den lebhaften Handel mit Westungarn nahm die Firma Funck viel ungarisches Geld ein.... die „Schaftreiber” berechnete man 1528 zu 60 kr. pro Pfund und zahlte dazu eine Aufgabe von
